A repülés hőseiről emlékeztek meg augusztus 15-én, a Magyar Légierők Napján az Örs vezér terén, a magyar repülés úttörőinek állított emlékműnél. A Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület által szervezett ünnepen Rózsa András, Zugló polgármestere is elhelyezte az emlékezés koszorúját az önkormányzat nevében.
Dudar András nyugalmazott ezredes ünnepi beszédében elmondta, a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület a Honvédelmi Minisztérium és Zugló Önkormányzatának támogatásával állított emléktáblát az Örs vezér terén, ahol minden évben megemlékeznek a Magyar Légierő Napján. A helyszín nem véletlen: a magyar repülés a gyakorlatban a Kerepesi út és az Élessarok közötti területen, az egykori lovassági gyakorlótéren, mintegy tíz négyzetkilométeren 1909-ben itt kezdődött.
Az emléktáblán három évszám szerepel: 1918. az első önálló magyar repülőalakulat megalakulásának az éve. 1938. A Magyar Királyi Honvédelmi Légierő megalakulásának és 1948. az újtípusú magyar légierő létrehozása kezdetének az időpontja.
Tóth Sándor nyugállományú ezredes, a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület elnöke elmondta, a repülés nemcsak a háborúban, de a békében is megköveteli a maga áldozatait. Amikor egy repülőgép felemelkedik, a feladatban valamilyen módon részt vállaló összes személy azért szorít, hogy a pilóta és a technika épségben megérkezzen, leszálljon a rendeltetési repülőhelyére. Ez az egymásért aggódás, az egymás sorsáért viselt felelősség teremtette meg azt a különleges bajtársi légkört, amely a légierők személyi állományát szerte a világon jellemzi, amelyet senki más nem érthet meg, nem érezhet át, csak az, aki ebben él. A pilóták élete egy külön világ ”- tette hozzá Tóth Sándor, aki beszélt még e hivatás szépségéről, és szemléltette azt is, hogy egy pilóta mennyire rabja a repülésnek: „ha szöggel vernék ki az ülést, ha nekünk kellene fizetnünk érte, akkor is repülnénk, megtennénk mindent, hogy minél tovább repülhessünk. Mert ez egy igaz világ.”
Az ünnepséget koszorúzással zárták. A díszőrséget a MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Heö.dd. biztosította.
