Vezetett épületbejáráson ismerkedhettek meg a Stefánia Palotával mindazok, akik csütörtökön részt vettek a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely rendezvényén. A honvédség kezelésében lévő, idén 130 éves létesítményt Győrfi András részlegvezető mutatta be az érdeklődőknek.
Az épületbejárást megelőzően Győrfi András vetített diaképekkel illusztrált előadás keretében tartott tájékoztatót a palota történetéről, illetve belső tereinek elrendezéséről. Mint elmondta báró Aczél Béla 1892-ben a Nemzeti Kaszinóban vetette fel, hogy a főúri rendek számára a margitszigeti mellett létesítsenek egy másik nyári társasági helyet is. Az ötlet elnyerte a jelenlévők tetszését, akik a terv megvalósítására egy társaságot alapítottak, amely fél millió forintos részvénytőkével rendelkezett.
A társaság az új klub számára a Stefánia út egyik jól megközelíthető, 3000 négyszögölös üres telkét vásárolta meg 110 ezer forintét, amely előtt elhaladt a közkedvelt kocsi-korzó. A főúri kaszinó terveinek elkészítésével Meinig Artúr építészt bízták meg. Az építkezés 1893-1895 között zajlott és 500 ezer forintba került. A neobarokk stílusú épület az akkor újdonságnak számító Monier-rendszerű vasbeton szerkezettel készült, gőzfűtéssel és elektromos világítással látták el. A bútorokat Angliából szerezték be. Az épület főhomlokzata a Stefánia útra néz. Az itteni bejáratot a gyalogosan érkezőknek alakították ki, míg a kocsival jövők a Pálma (ma Zichy Géza utca) utcai oldalon lévő félköríves kocsifelhajtót használhatták.
A Park-Calubnak elnevezett létesítményt ünnepélyes keretek között 1895. május 1-én adták át. A palotához tartozó, szobrokkal díszített angol parkban nagy vízfelületű mesterséges tó, cseppkőbarlang és vízesés, emellett pedig teniszpálya és lőtér is volt. A klubnak megalakulásától 1944-ig saját hivatalos lapja volt, amely előbb Szalon Újság, majd Társaság néven jelent meg.
A klub tagjai között megtalálhatók voltak a nagy múltú hazai nemesi családok és a kor politikai elitjének a tagjai. Az épületet többször felkereste I. Ferenc József király és a felesége, Erzsébet királyné. Megfordultak a létesítményben európai és ázsiai uralkodók, külföldi hírességek, a kor legnevesebb magyar írói, művészei és gyárosai.
Győrfi András arra is kitért, hogy az épület a második világháború alatt megsérült. A létesítmény 1947-ben került a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe, 1948-tól pedig a Magyar Néphadsereg nyári épületeként funkcionált. Az 1950-es években az ingatlanon szabadtéri színházat és mozit alakítottak ki. A palota teljes helyreállítását 1965-ben fejezték be. Az egykori Park-Club kertjében 1979-ben építették fel a neobarokk palotához csatlakozó, a modernizmus jegyeit magán viselő a Magyar Néphadsereg Művelődési Házát (ma Honvéd Kulturális Központ). A Park-Club épületét 1993-ban Stefánia Palotának nevezték el.
Győrfi András beszélt a palota szobáiról is. Mint a szavaiból kiderült a földszinti ovális terem volt a társalgó és a fogadó helyiség, ez ma báró Atzél Béla nevét viseli. A bal szárnyban működött a játék-, az olvasó- és a szivarterem. Ezek jelenleg Zrínyi Miklós, Szilágyi Erzsébet terem, illetve Stefánia Galéria néven működnek. A palota jobb szárnyában volt egykor az étkező és az azt kiszolgáló helyiségek. Az étteremben Müller Antal étel remekeit fogyaszthatták a vendégek. A napjainkban a más funkció ellátó szobákat Meinig Artúrról, Ferenczy Idáról és Erzsébet királynéról nevezték el.
A felső szintre a lépcsőház két oldalán futó lépcsőn lehet feljutni. Ennek korábban legfőbb dísze az orosz cári udvarból származó malachit kancsó volt, amely az emeleti karzaton volt kiállítva.
Az emeleten működött egykor a XVI. Lajos korabeli mennyezettel ellátott, oszlop nélküli, 11 méteres belmagasságú ovális bálterem, amelyhez egyik oldalán hölgy, a másikon úr szalon csatlakozott. Ma a központi tér gróf Eszterházy Mihály, a jobb oldali Görgey Artúr, míg a bal oldali Aradi terem néven működik. Az előadó azt is elmondta, hogy a létesítmény eredeti bútorai nincsenek meg, azok nyomtalanul eltűntek.
A tájékoztatót követően Győrfi András körbevezette a rendezvény résztvevőit az épületben, megmutatta annak valamennyi látogatható termét és felhívta a figyelmet az egyes helyiségekre jellemző díszítésekre.
