Ezerkilencszáznégy nyarán rendkívüli látványosságban volt részük a magyar fővárosban élőknek és az idelátogatóknak. Először és utoljára bikaviadalokat rendeztek Budapesten. Az esemény szervezője két bankár volt, akik busás bevételre számítottak. A spanyol torreádorok és a valódi hispán bikák iránti érdeklődés azonban szerény volt, a vállalkozás nagy anyagi veszteséggel zárult. Ráadásul a hatalmas termetű, félelmetesnek tartott magyar bikák is felsültek az arénában.
A múlt század fordulóján több európai fővárosban is tartottak alkalmi bikaviadalokat. Budapesten ilyet először Gronan Garten Leó bécsi vállalkozó akart rendezni, aki 1899-ben meg is kapta a hatósági engedélyt a viadalra, azonban az Országos Állatvédő Egyesület erélyes tiltakozása miatt a rendezvény elmaradt.
Öt évvel később Krausz Simon és Bettelheim Mór bankárok álltak a kezdeményezés élére, akik az idegenforgalom növelésére hivatkozva 1904 májusában kérelmezték, hogy az állatkertet üzemeltető Állat- és Növényhonosító Társaságtól bérelt területen bikaviadalokat rendezhessenek. Az engedélyt azzal a feltétellel kapták meg, hogy a viadalok során az állatokat sem megsebezni, sem leölni nem lehet.
Csúszott a kivitelezés
A faarénát az állatkert területén a lecsapolt Városligeti-tó helyén építették fel. A kivitelező Neumann és Mannheim-féle faárugyár volt. A 8000 férőhelyes, háromemeletes, ponyvával fedett nézőterű, nyolcszögletű létesítmény a sevillai Plaza de Toros mintájára épült. A közönség 20 kapun juthatott be a nézőtérre.
A porondot vastag, döngölt agyagréteg borította, és négyméteres fal vette körül. Ezen belül volt még egy két méter magas kerítés, melynek belső oldalán keskeny léclépcsők voltak, hogy a bikától üldözött torreádor mögéjük menekülhessen. A porondra két bikabejáró és egy széles bevonulási kapu vezetett. Az esti előadásokhoz a színtér megvilágítására 60 ívlámpát szereltek fel.
Az aréna felépítésén ötszáz munkás dolgozott. A kivitelezés két hétig tartott, és 150 ezer koronába került. A viadalokat június 4-re, 5-re és 8-ra hirdették meg, azonban az építkezést késve kezdték meg, ezért a nyitóküzdelmet június 11-re halasztották. A szervezők a munka felgyorsítására kétszeres hetibért és kilencezer korona jutalmat ígértek a munkásoknak, akik három napon át hajnali négytől este tízig dolgoztak, két óra pihenővel, hogy az új időpontig elkészüljön az aréna.
Felmorajlott az aréna
A bikaviadalok megszervezését az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat végezte. Az este fél nyolcra hirdetett előadásokra borsos áron adták a jegyeket. Az ülőhelyért 4, 6, 8, 10, 12 és 15, míg a négyszemélyes páholyért 100 koronát kértek.
A rendezők nagy tömegre számítottak, ezért megszervezték, hogy a viadalok napján az omnibuszok és a villamosok a szokásosnál tovább közlekedjenek. A bikaviadal iránti érdeklődés azonban a vártnál jóval szerényebbnek bizonyult, június 11-én az aréna csak félig telt meg.
A rendezvény este nyolc órakor kezdődött. A zenekar a Carmen Torreádor indulóját kezdte játszani, amire kinyílt a bevonulási kapu, és Pouly, a sztármatador vezetésével 32 színpompás öltözetű viador masírozott az arénába. A csapat meghajlott a bírói páholy előtt, majd a torreádorok aranyhímzésű köpenyüket egy-egy hölgy páholyába dobták, így jelezve, hogy az ő tiszteletükre viaskodnak.
A torreádorok kivételével mindenki elhagyta az arénát, aztán kinyílt a kapu, és a bika beszáguldott a küzdőtérre. A banderillók vörös posztóval ingerelték az állatot, majd elugráltak előle, egy Leiglon nevű torreádor pedig rúd segítségével átugrott a bika felett. Pouly egyik alkalommal széken ülve várta a szilaj jószágot. Később a szúráskor egy masnit tűzött az állatra, mert tilos volt megölni a bikát.
Az előadás súlyos balesettel végződött, Pouly egyik bajba került társának segített, amikor a bika a szarvával felhasította jobb lábszára külső oldalát. A matador többnapos kórházi ápolásra szorult.
Magyar bika a porondon
Az előadásokon két magyar bika is szerepelt. A rendkívüli vadságuk miatt levágásra ítélt Gyémánt és Betyár nevű jószágok báró Sennyey István pácini gulyájából származtak. A hatalmas termetű Gyémántot június 25-én, a hetedik előadáson vezették a porondra. A nyolcmázsás állat az ismeretlen környezettől annyira megriadt, hogy semmilyen ingerlés hatására nem volt hajlandó harcba szállni, csak a menekülés útját kereste.
A másik magyar bikára június 27-én került volna sor, azonban az előadás előtt hatalmas vihar kerekedett. A szél letépte a nézőteret fedő ponyvákat, a porond pedig erősen felázott, így Betyárnak a károk felszámolásáig várnia kellett. Betyár fellépése Gyémántéhoz hasonló csúfos felsüléssel végződött, a nézők kifütyülték és kinevették. Helyette is spanyol bikákat küldtek a porondra.
A rendőrök lefegyverezték
A szervezőknek július 3-ig szólt az engedélyük, amelyet kérelmükre gróf Tisza István miniszterelnök hozzájárulásával három búcsúelőadás erejéig meghosszabbítottak. A műsort csökkentett jegyárak mellett július 9-én, 12-én, és 14-én rendezték meg. Ezeken már a felgyógyult Pouly is szerepelt.
Legtöbben az utolsó viadalra látogattak el, mert híre ment, hogy Pouly – a tiltás ellenére – előbb megsebesíti, majd a küzdelem végén leszúrja az állatot. Amikor az utolsó bikát beengedték az arénába, Pouly tényleg elővette az espadáját (hegyes, egyenes, rövid kard), azonban még mielőtt bármit is tehetett volna, egy rendőrfelügyelő és egy közrendőr a porondra lépett, és a tiltakozó matadortól elvették a fegyvert. A közönség háborgott a rendőri fellépés miatt, nagy zajjal követelte a bika leszúrását. A nézők vágya azonban nem teljesült, így bikavér nélkül fejeződött be Budapest első és utolsó bikaviadala.
Óriási ráfizetés
A szervezők ráfizetéssel zárták a bikaviadalt. Az állatkertet működtető, nehéz anyagi helyzetben lévő Állat és Növényhonosító Társaság viszont 17 500 koronás bevételre tett szert a terület bérbeadásából. Az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat 1905 tavaszán kérelmezte a tanácstól, hogy anyagi vesztesége enyhítésére hosszabbítsa meg az aréna fennmaradási engedélyét, amelyben a nyár folyamán nagy érdeklődésre számot tartó, a közízlésnek megfelelő bemutatókat rendeznének. Nem tudni, mi lett a kérelem sorsa, csak az biztos, hogy 1905 novemberében a vállalkozás az építményt lebontatta.
