A csontritkulás (osteoporosis) a civilizált társadalmak egyik leggyakoribb csontbetegsége. Az ebből adódó törések száma évente több mint 8,9 millió világszerte. Az 50 év feletti lakosság körében minden harmadik nőt, illetve minden ötödik férfit érinti.
Mi is az a csontritkulás?
Egységnyi térfogatú csonttömeg csökkenése, a szerves és szervetlen állomány arányának megtartása mellett. Ezzel a csontok mechanikai szilárdsága lazul, azaz megnő a csonttörések veszélye. 35. életévtől megindul a csonttömeg visszaesése, a csontépítő folyamatok hanyatlása és a csontbontó folyamatok fokozódása miatt. Nőknél a menopauza után, az ösztrogénszint csökkenésével felgyorsul ez a folyamat. Ebben az időszakban főleg a csukló és a csigolyatörések a jellemzők. A kor előrehaladtával, 65 éves kor után a folyamat hátterében a D-vitamin és a kalcium hiánya, ilyenkor a csípőtáji törések száma nő.
A fent említett formák mellett vannak olyan kimutatható okok vagy betegségek, amik csontritkuláshoz vezethetnek. Ilyenek lehetnek bizonyos endokrin kórképek, daganatos megbetegedések, gyomor-bélrendszeri betegségek, reumatológiai kórképek, légzőszervi betegségek, immobilizáció, vesebetegségek és gyógyszerek.
Mit tehetünk a csontjaink védelmében?
A megfelelő táplálkozás kulcsfontosságú mind a megelőzésben, mind a kezelésben. Ennek alapja a kiegyensúlyozott étrend, különös figyelmet fordítva a megfelelő fehérje-, kalcium- és D-vitamin-bevitelre. A fehérje nélkülözhetetlen a csontmátrix felépítéséhez, de túlzott bevitele (főleg állati eredetű forrásból) fokozhatja a kalciumürítést, ezért fontos a mértékletesség. A kalcium a csontok alapköve, felnőttek számára napi 1000–1200 mg bevitele javasolt. Jó forrásai a tej és tejtermékek (joghurt, sajt, túró), valamint megtalálható még a mákban, mandulában, brokkoliban és a kalciummal dúsított növényi italokban. Fontos, hogy a szervezet csak akkor tudja megfelelően hasznosítani, ha elegendő D-vitamin is rendelkezésre áll. D-vitamint a szervezet napfény hatására is képes előállítani, de különösen ősztől tavaszig étrendi forrásokra (pl. zsíros halak, tojás) és szükség esetén étrend-kiegészítőkre is támaszkodni kell. Felnőttek számára napi 1500–2000 NE bevitele javasolt a téli hónapokban.
A fizikai aktivitás szintén kulcsfontosságú. A csontokra ható állandóan változó terhelés folyamatosan módosítja a csontszerkezetet, a nagyobb terhelésnek kitett helyeken csonttermelést idéz elő.
A maximális csonttömeg kialakítása (primer prevenció, azaz a károsodás kialakulásának megelőzése) fiatal korban (25-30 éves kor) elengedhetetlen. Ezt a helyes étrend kialakításával, a megfelelő fizikai terheléssel, valamint a káros szenvedélyek (alkohol, kóla, dohányzás) kerülésével érhetjük el. Ebben a szakaszban a fizikális terhelés fontos, hogy tartalmazza a tudatos, helyes mozgást, a tengely irányú gerincterhelést, rendszeres, korosztálynak megfelelő sportfoglalkozást, közepes erősséget meghaladó intenzitású mozgásprogram (45-50 perc, 3x/hét), valamint helyes testtartás kialakítását.
Kialakult csontritkulás, törés esetén, vagyis a szekunder prevencióban a károsodás visszafordítása, a meglévő csonttömeg minél hosszabb ideig tartó megőrzése a cél. Továbbra is kerülni érdemes a káros szenvedélyeket, valamint odafigyelni a megfelelő táplálkozásra, valamint a hormonális egyensúly fenntartása. A mozgásprogram tekintetében fontos a súlyfenntartó edzés, az izomerő megtartása, koordináció-egyensúlygyakorlatok és tartáskorrekció. A rendszeres mozgás (1,5 óra séta,1-2km kocogás) illetve sport végzése elengedhetetlen a megfelelő csontképzés fenttartásában.
Előrehaladott csontritkulás állapotában, a tercier prevencióban az állapotromlás megállítása, lelassítása, valamint az életminőség javítása a cél. Ilyenkor már speciális torna végzése ajánlott, szigorúan gyógytornász vezetésével. A kialakított harmonikus étrend mellett mindenképp ajánlott orvossal konzultálni.
A csontritkulásról szóló összefoglalót Müller Luca Zsófia, a ZEFI gyógytornásza készítette
