A Családcentrum Alapítvány mentorált művészeinek ötödik kiállításán Révfalvi Péter
grafikáival és festményeivel mutatkozott be a Civil Házban, a tárlat február 2-ig tekinthető
meg. A kiállítást Tóth Attila, Zugló Önkormányzata Népjóléti Bizottságának elnöke,
önkormányzati képviselő nyitotta meg.
Tóth Attila a programban meghirdetett Kinisch Andrea alpolgármester helyett, az ő betegsége
miatt vállalta a megnyitót. Beszédében röviden ismertette az országos viszonylatban is
egyedülálló zuglói szociális rendszer kiterjedt tevékenységét, támogatói rendszerét, melyek
közül kiemelte az önkormányzat szűkös anyagi keretei ellenére is a zuglói rászoruló
lakosoknak jutatott lakásfenntartási támogatást, gyógyszertámogatást, a családok
tanévkezdési támogatását, a babacsomagot, a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésére
fordított összeget, és a kedvezményes gyermeküdülési lehetőségeit az önkormányzat két
táborában.
„A zuglói civil szervezetekkel még szorosabb együttműködést kívánunk kialakítani. A civil
szervezetek nélkül ma már egy önkormányzat sem tud működni. A Családcentrum
Alapítványának művészeket mentoráló tevékenysége is kiemelkedő, nélkülük ez a kiállítás
sem jöhetett volna létre.”
Végül Tóth Attila méltatta Révfalvi Péter művészetét, felvázolta életútját.
A művész lapunknak elmondta, hogy 8-9 éves kora körül egy gyermekrajzpályázaton
nyert különdíjat, ezután került közel igazán a rajzoláshoz, a vizuális témakörhöz.
„Sodródtam az árral. Jött az általánosiskola felső tagozata. Akkor is még nagyon
érdekelt a rajz és vizuális kultúra. A középiskolában műszakirajzot is tanultam, és ott ki
tudtam egészíteni a rajztudásomat” – mesélt a kezdetekről az alapvetően angol
tanárként dolgozó művész. Hozzátette, hogy gyermekként Szentendre volt még nagy
hatással rá, hiszen élete 26 évét töltötte a művészek Duna-parti városában. „A
középiskolai, majd az egyetemi évek során háttérbe került a rajz és a vizuális kultúra,
mígnem három évvel ezelőtt újra megjelent az életemben. Amikor utazás közben
figyeltem a körülöttem lévő tájat, vagy a családi túrázások során figyeltem a
természetet, mely olyan szép fényeket keltett, olyan szép dolgokat mutatott magából,
ami arra késztetett, hogy újra rajzoljak, felelevenítsem a bennem lévő tudást.”
Végül három évvel ezelőtt az első kép egy családi utazás során egy vonaton született
meg, Budapestről Veszprém felé. „Kicsit unatkoztam. Néztem a tájat, majd a kezemre
siklott a tekintetem, és elmélkedtem, hogy egy kicsit eljárt az idő felettem. Éppen volt
nálam egy darab papír, amire lerajzoltam a kezemet. Ezt a rajzot vettem alapul, és
további részleteket tettem hozzá. A végleges kép a kiállítási térben a bejárat mellett
látható. Annak az alkotásnak a mondanivalója nem más, mint az, hogy van az
emberiség, körülötte pedig az élővilág. Az emberiség nagyon is felelős ezért az
élővilágért, az együttélés harmóniájáért. Az alkotáson van egy pici kis pillangó, ami
sétálgat az én ujjaimon, egyfajta hidat tartva annak az élővilágnak. Viszont az élővilág
törékeny, sebezhető, és emiatt nagyon gondosan kell figyelni rá, nagyon sokszor át kell
azt gondolnunk, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, és miként cselekszünk. Nap mint nap
halljuk, hogy hol, milyen természeti katasztrófa alakult ki. Továbbá azt is hallhatjuk,
hogy milyen megelőző programok indultak annak érdekében, hogy sokkal jobban óvjuk
a természetet.”
A három évre visszatekintve megtalálta magát az olajfestésben, az akrilban, az akvarell
használatában.
Kétgyermekes édesapaként, a munkája mellett nem könnyű megteremtenie az
egyensúlyt, de neki ez is sikerült. Zuglóból Nagykovácsiba jár dolgozni, ahol az
Amerikai Nemzetközi Iskolában tanít írást, olvasást, matematikát és környezetismeretet
angol nyelven. Elmondta, hogy a Pannon Egyetemen végzett angol tanári szakon, de
több évet élt Angliában. Az Egyesült Királyságban töltött évek során, számos múzeumot
látogatott, mint például az angol Nemzeti Galériát, a Természettudományi Múzeumot, a
British Múzeumot, és a Tate Modern Múzeumot. A londoni Westminster Egyetem
tanári posztgraduális képzését elvégezve, tanított itthon is általános és középiskolákban,
valamint a felnőttoktatásban, de ahogy mondta, mostani munkahelye jelenti számára a
„csúcsok csúcsát”, hiszen egy amerikai- nemzetközi környezetbe van nap mint nap, és
ahol az angol nyelvtudását is kiteljesítheti.
Lapunknak azt is elárulta, hogy első gyermeke sajátos nevelési igényű, így találkozott a
Családcentrum Alapítvány szakemberével, Somogyi Tímeával egy önismereti kurzuson.
Hosszú időbe telt, mire az egyensúly kialakult a családban, mire mindannyian
megtalálták újra az én-időt, de közösen a feleségével ezt sikerült megteremteniük.
„A munka-család-hobbi hármasának összeegyeztetése mindig kihívás”- tette hozzá
Révfalvi Péter. Az alkotásra szánt időt a kora reggeli órákban vagy a késő esti órákban
találja meg. Egy csésze kávé után alkot, de ha van egy pici szabadideje, napközben is
előveszi a vázlatfüzetét. „Mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra, nekem ez
a rajz és a vizuális kultúra.”
A kiállításon grafikákat, vízfestményeket, és olajfestményeket tekinthetnek meg a
látogatók, melyek a három év alatt született alkotásokból, a művészi kibontakozás
folyamatát mutatják be. Az olajfestmények tájképeket ábrázolnak. A megörökített
vidékek többségét személyes élmény ihlette, de a valódi tájba bekerültek olyan részletek,
melyek a képzelet hozott létre. A vitorlásokat pedig a gyermekkori sorozat, Az Onedin
család hajói inspirálták. Az vízfestmények javarészt Budapest utcáit, Veszprém
belvárosát, London nevezetességeit, és egy-egy külföldi városrészletet tár elénk.
Somogyi Tímea a Családcentrum Alapítvány családterapeutája, logopédusa moderálta a
kiállításmegnyitót, melyen az a hír is elhangzott, hogy április 4-én, pénteken az
alapítvány mentorált művészeinek a hatodik kiállítására is sor kerül.
Végül a kiállítás kurátora, Csorba Eszter, A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős
hallgatója beszélt a művészről és az alkotásokról.
A kiállításmegnyitó összművészeti élménnyé nemesült, hiszen zenei és prózai előadások
színesítették az eseményt.
Kissné Révfalvi Andrea hegedűn, Gabrieli-Kiss József Béla zongorán kíséret és énekkel
emelte az est fényét. Szalatnyai Erika zenetanár furulyán és zongorán játszott, majd két
tanítványa, Nagy-Sója Julianna és Nagy-Sója András is fellépett. Petőfi Sándor Arany
Lacinak című versét Kirill adta elő.
Chikán Vince vadászkürtön játszott. Igazán színvonalas előadást tartottak a Kvintkör
kamarazenekar tagjai Oláh Janka fuvolán, Oroszi Anna Eszter oboán, Horváth Soma kürtön,
Sándor Lívia Luca klarinéton, Nádasdi Bertalan fagotton.
