A Családcentrum Alapítvány művészeként mutatkozott be grafikáival és festményeivel Révfalvi Péter angol tanár januárban a Civil Házban. A kétgyermekes családapa első gyermeke diagnózisa után eljutott arra a pontra, hogy tanácsot és segítséget kérjen az alapítványtól.
„Képes leszek-e egyedül megoldani a nap mint nap szembejövő problémákat? A párkapcsolatunkat hogyan fogják befolyásolni a gondok, melyek hétfőtől vasárnapig, a nap 24 órájában jelen vannak? Hova forduljunk tanácsért és segítségért?” – ezek a kérdések merültek fel Péterben és feleségében, miután megkapták Ákos fiuk autizmusról, hiperaktivitásról, figyelemzavarról szóló diagnózisát. Közösen határozták el, hogy mindent megtesznek a gyermekükért, de a támogató munkahelyi és oktatási környezet ellenére is nagyon nehezen élték meg ezt az időszakot.
„Két ember megismeri egymást, idővel létrejön egy házasság, egy kötelék, ami őszinteségen alapszik. Majd a családtervezés rövidebb vagy hosszabb folyamata lép a házastársak közös életébe. Sokszor rózsaszínben látjuk a világot a gyermekünk születésénél, a boldogság, az öröm leírhatatlan a két ember számára. De amikor kiderül egy megoldhatatlanak látszó probléma, ami kihat az életünkre, akkor lehet, hogy az egyik fél kilép a házasságból és feladja. Mi mindvégig támaszkodhattunk egymásra. Mielőtt tanácsért és segítségért fordultam, tudtam, hogy ebben a családban én vagyok az a Bibliában szereplő Péter, akit kősziklának hív Jézus Máté evangéliumában. Azt is tudtam, hogy a feleségem mellettem fog állni bármilyen nehézséggel is állunk szemben, azt közösen fogjuk megoldani.”
Péter csatlakozott a Családcentrum Alapítvány kiscsoportos önismereti foglalkozásaira, melyek során megismerve a gyengeségeit, illetve az erősségeit, könnyebben tudott döntéseket hozni ad hoc helyzetekben is.
„Tudtam, hogy Ákos fejleszthető. Ezt a szakemberektől, pedagógusoktól is megerősítést kaptunk. Bár kortársaihoz képest később kezdett el beszélni vagy színezni, és később is írni, de amikor hazahozta az első kiszínezett munkáját, és azt mondta, hogy „Apa, ezt én csináltam”, majdnem kicsordult a könnyem. Ekkor ő már alsó tagozatos volt. Óvodában nem igazán volt jellemző, hogy színes-ceruzával valami maradandó alkotásra is nyitott lett volna. Szóval nekünk ez egy nagy előrelépés volt. Ezután még számos sikerélményünk volt Ákossal, ami köszönhető volt a lelkiismeretes gyógypedagógiai támogatásnak.”
Péter úgy látja, hogy ez a helyzet érzékenyítő hatással van rá, ahogyan kisebbik fiára, Nándira is.
„A két fiú nagyon sok konfliktuson van túl. Ahogy Nándi értelme nyiladozott, próbáltuk időről időre elmagyarázni, hogy Ákos miért csinál bizonyos dolgokat máshogyan, de kértük Nándit, hogy próbáljon meg a testvérével megértőbb lenni, miközben biztosítottuk őt, hogy ebben is minden támogatást megadunk neki. Úgy látjuk, hogy Nándi másokkal is türelmesebb, toleránsabb és alkalmazkodóbb. Bátran állíthatom, hogy összességében a problémáink ellenére is harmonikus családban élünk.”
Közös kirándulásokon, a programokon túl, az én-időt is sikerül megteremteniük, hiszen Péter is tud időt szakítani a hobbijára, a rajzolásra és a festészetre. A természet szépségét megörökítő grafikái, festményei rendezett békét sugároznak.
A budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola tanáraként naponta órákat utazik Zuglóból Nagykovácsiba, de amikor teheti, főleg a kora reggeli vagy a késő esti órákban leül a festőállvány elé, vagy kezébe veszi a vázlatfüzetét, hogy alkothasson.
„Egy ilyen helyzetben – mint a miénk – nagyon fontosnak tartom, hogy a párok beszéljék át a felmerülő problémákat, ne söpörjék a szőnyeg alá, a megoldására koncentrálva beszéljenek meg mindent. A megoldásokból lehet újra tervezni, és ha lehet újra tervezni, akkor az életünket is szebbé alakíthatjuk. Végül, a nehézségek ellenére is a pároknak legyenek közös céljaik, és nem utolsó sorban szeressék egymást.”
