Dr. Gaál Emese gyógyszerész volt a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely nyári
szünet előtti utolsó rendezvényének a vendége, aki a Híresek és gyógyszerészek –
Érdekességek a gyógyítás történetéből című vetített képes előadásában olyan tudósok,
sportolók és művészek életpályáját elevenítette fel, akiknek gyógyszerész végzettségük volt, de
nevük más irányú tevékenységükkel vált ismertté.
Dr. Gaál Emese elmondása szerint a régmúltban a szerzetesek végezték a gyógyítást és a
betegápolást. Sok esetben az orvos és a gyógyszerész ugyanaz a személy volt. A patikaszereket
gyógynövényekből készítették, amelyeket – ahogy a pécsváradi apátságban is tették –
gyógynövénykertben termesztették. Az érdeklődők azt is megtudhatták, hogy a Szent Korona
Corona Graeca részén két gyógyító, Szent Kozma és Szent Damján képmása láthatók. Ők Kis-
Ázsiában tevékenykedtek és a keresztényüldözés áldozatai lettek.
Az előadásból az is kiderült, hogy a modern dráma atyja, Henrik Johan Ibsen patikussegédként
kezdte pályafutását. A világirodalom nagy klasszikusa, az Isteni színjáték szerzője, Dante Alighleri
családjának gyógyszertárai voltak, ő pedig belépett az orvosok, gyógyszerészek és festők céhébe.
Az alkimista német patikus, Johann Friedrich Böttger a fehér porcelán találta fel. A pályáját az apja
gyógyszertárában kezdő szintén német Andreas Sigismund Marggraf a drága nádcukrot kiváltó,
mindenki számára elérhető répacukrot fedezte fel. A tanulóéveit egy patikában töltő Carl Wilhelm
Scheele elsőkét állított elő oxigént, de a német származású svéd kémikus nevéhez kötődik a klór, a
tejsav, az almasav, a borkősav és a nitrogén megismerése is.
August Oetker nevét sem a gyógyszerészet terén elért eredményei tették ismertté. Bielefeldi
gyógyszertárának hátsó szobájában előállított készítményei, köztük a szemölcsirtó tinktúra nem
hozták meg a várt sikert, ezért más irányba kezdett kísérletezni és a nem tárolható, rosszízű sütőpor
kiváltására egy új kelesztő anyagot állított össze, amelyet 1893-ban kezdett forgalmazni. A Dr.
Oetker készítmények ma is a háziasszonyok kedvenc sütési eszközei.
A gyógyszerész idősebb Váncza József is azon dolgozott, hogy valami olyat találjon ki, ami a
patikáját nyereségesebbé teszi. József nevű fiával saját sütőpor keveréket állítottak elő. Idősebb
Váncza a marketinghez is kiválóan értett, ő találta ki a legendás szlogent: Haladjon Ön is a korral,
süssön Váncza sütőporral!
Nagy Károly apja nyomdokaiba lépve 1824-ben megszerezte a legmagasabb gyógyszerészeti
fokozatot. Franciaországban járva azonban megismerkedett François Jean Dominique
Arago fizikus-csillagásszal. Az égitestek világa annyira magával ragadta, hogy hazatérve Bicskén
Csillagvizsgálót létesített. Ma a gyógyszerészből lett csillagász nevét a Nagykaroly kisbolygó őrzi.
A Budai hegyekben Magyarország legnagyobb víz alatt lévő barlangját Molnár Jánosról, a Rókus
kórház gyógyszerészéről, Pest város egykori törvényszéki vegyészéről nevezték el. A patikus az
üreg száraz járatait 1856-ban bejárta és elemezte a barlang vizének kémiai összetételét. 1872-ben
pedig a Kerepesi úton megalapította a Csillag gyógyszertárat.
A Csehországban született Franz Schams (Schams Ferenc) Prágában és Bécsben végzett
gyógyszerészeti tanulmányokat, majd a magyarországi Péterváradon telepedett le, ahol megvásárolt
egy gyógyszertárat. Patikáját 1817-ben eladott és ekkortól a magyar bortermelő vidékek
szőlészetének tanulmányozásával foglalkozott. Később német nyelven megírta a Pestet és Budát
bemutató, rendkívül sikeres útikönyvét, amellyel ismert emberré vált.
A transzformátor egyik atyja, Zipernowsky Károly sem mérnökként kezdte pályafutását. Érettségi
után három évig egy kecskeméti gyógyszertárban dolgozott, azonban a patikuskodásnál jobba
érdekelte a technika, ezért a Műegytemre iratkozott be.
Örkény István íróról kevésbé ismert, hogy a patikus édesapja, Örkény Hugó nyomdokain járva
1934-ben gyógyszerész diplomát szerzett, nevét azonban írásai tették országszerte ismerté. Miután
a hatóságok összefüggésbe hozták az 1956-os forradalommal, eltiltották a publikációtól, ezért öt
évig az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.
A Nobel-díjjal kitüntetett Harsányi János az érettségi után édesapja Bosnyák utca 1/a. szám alatti
Őrangyal patikájában lett gyakornok. A vegyészetnél ugyan jobban érdekelte a matematika,
azonban apja rá akarta hagyni a gyógyszertárát, ezért a kedvéért gyógyszerészetet tanult. 1950-ben
elhagyta Magyarországot. 1964-től az USA-ban a Berkley Egyetemen professzora volt. A
játékelmélet területén végzett úttörő munkájáért 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott.
A Műcsarnok mellett álló Szent Kristóf-szobor alkotója, Botfai Hűvös László is gyógyszerész volt.
1912-ben nyitott patikát a Garay téren, amely az 1948-as államosításig állt a tulajdonában. Szent
Kristófról mintázott szobra nagy feltűnést keltett az 1910-ben párizsi Grand Palais tárlatán. 1913-
tól portrészobrászként dolgozott.
A kissé különcnek tartott Csontváry Kosztka Tivadar festőművész 1875-ben szerezte meg
gyógyszerész-oklevelét. Léván, Iglón és Eszéken volt patikus. 1884-ben Gácson nyitott
gyógyszertárat, melyet 1894-től bérbe adott, hogy legyen jövedelme, amiből festészetet tanulhat és
csak a művészetének élhessen.
Dr. Gaál Emese előadásában külön foglalkozott azokkal a hölgyekkel, akik hazánkban a
gyógyszerészetben, illetve az orvoslásban töltöttek be úttörő szerepet. Mint kifejtette, Hugonnai
Vilma, az első magyar orvosnő kényszerűségből Svájcban szerzett orvosi végzettséget, mert
Magyarországon az 1870-es években nő még nem járhatott egyetemre. Itthon csak 1897-ben
ismerték el a diplomáját, ezért addig bábaként tevékenykedett.
Az érdeklődők az előadótól azt is megtudhatták, hogy az első magyar gyógyszerésznő Thinagl
Szerafin volt, aki családja ellenzése dacára 1898-ban gyógyszerész gyakornoknak állt, majd
beiratkozott a kolozsvári egyetemre. Nő lévén csak számos korlátozás betartásával járhatott az
előadásokra, a nehézségek ellenére 1903-ban kitüntetéssel diplomázott.
Az előadó beszélt két olyam magyar sportolónőről is, akik gyógyszerészdiplomával rendelkeztek,
azonban olimpiai bajnokként váltak világhírűvé. Elmondása szerint Székely Éva olimpiai bajnok
úszó 1960-ban fejezte be úszópályafutását, mert a hatalom nem engedte, hogy férjével, Gyarmati
Dezsővel, a vízilabda válogatott tagjával egyszerre utazzon ki a római olimpiára. Előbb
gyógyszerész, majd szakedzői diplomát szerzett. Már sportolóként a MÁV-kórház patikájában
dolgozott. 1960–1969 között a BVSC úszóedzője volt.
Littomeritzky Mária olimpiai bajnok úszó versenyzői pályafutása alatt a Szegedi
Tudományegyetemen szerezte meg gyógyszerészi diplomáját és szintén a MÁV kórház patikájában
helyezkedett el. Kezdetben a gyógyszerészkedés mellett edzősködött, majd a BVSC úszóinak
vezetőedzője lett. Miután nyugdíjba vonult visszatért a gyógyszerek világába és patikusként
tevékenykedett.
