Mentális betegségekkel küzdő felnőtteknek és gyermekeknek segít képzőművészet-terápiával Komáromi Erzsébet Katalin textilművész és művészetterapeuta évtizedek óta. Miközben a terápiáról beszélgettünk, kiderült, hogy a gyógyító tevékenység folyamatában néha előfordult, hogy komoly művészekké formálódtak a betegek.
„Magyarországon kevésbé, de külföldön nagyon keresettek a mentálisan sérült művészek alkotásai, amelyeket az art brut, illetve outsider art kategóriába sorolnak. Úgy gondolom, hogy ezt a művészeti ágat inkább jobb lenne artézinek hívni, hisz olyan folyamat játszódik le a páciensben, mint amikor a föld mélyén a két réteg közé zárt tiszta, nagynyomású ártézi víz a kútfúrás során a felszínre tör” – magyarázta a szakember. A terápia képes eszközöket adni a feltáráshoz, így az átütőerejű, felszabadító lelki energiák szökőkútként törnek a felszínre és mutatkoznak meg műalkotásokban.
„Nem kell művésszé válni, de maga a képzőművészet-terápia rengeteget segít még a mentálisan egészséges embereknek is az elakadások felfedezésében és a kiút megtalálásában” – tette hozzá Komáromi Erzsébet Katalin, aki először pedagógusként mellőzött gyermekekkel, később textilművészként kezdett el foglalkozni mentálisan sérült felnőttekkel és gyermekekkel a hetvenes években a Lipóton. Az ottani galériában csodálatos művészi alkotásokat állítottak ki, mely segített a mentális betegséggel küzdő emberek elfogadásában. A Lipót bezárása után öt évre a kilencedik került befogadta a galériát. Ma tizenkét éves múltra tekinthet vissza az Átkelő Galéria, Itt rendszeres felnőtt képzőművészet-terápiás csoportok működnek Erzsébet vezetésével. A gyermekek fejlesztését, komplex szemléletű gyógyítását a Murmo Gyermekpszichológiai, Pszichiátriai és Művészetterápiás Központban végzi több szakemberrel együttműködve.
„A képzőművészet-terápiának, mely maximum nyolcfős csoportokban zajlik, különleges hatása van” – tárta fel a részleteket a művészet-terapeuta. „A résztvevők az elkészült képek értelemzésével nemcsak önmaguknak, de egymásnak is segítenek az egész élet és a saját, személyes helyzetek értelmezésében, elakadásaik esetleges átfordításában is. Új megvilágításba kerülhetnek problémák, új utakat találhatnak azok is, akik esetlegesen megfeneklettek egy járhatatlan úton. A pszichiátriai betegséget lehet úgy is értelmezni, hogy valaki nehéz, járhatatlan úton elakadt. A csoportos, non-verbális munka csodákra képes ezekben a helyzetekben is.”
