A XX. század legsötétebb időszaka nemcsak emlékezésre, hanem önértékelésre is késztet bennünket – mondta Rózsa András polgármester a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján megrendezett hagyományos emléksétán.
A kerület vezetője szerint fel kell tenni a kérdést, hogy miként is történhettek meg ezek a borzalmas dolgok és mi, ebben a helyzetben miként cselekedtünk volna? Emellett jelezte: emlékezni azért is kötelességünk, hogy a holokauszt idején elkövetett bűnök soha ne ismétlődhessenek meg.
Dr. Kardos Péter zuglói főrabbi nyolcéves kisgyerek volt 1944-ben. Szemtanúja volt a német megszállásnak, a sárga csillag viselésének, a zsidótörvények hatásainak, Horthy háborúból való kilépésének, a nyilas uralomnak, a budapesti gettónak, a Klauzál téri tömegsíroknak és a családi tragédiáknak. Visszemlékezésében elmondta, édesapjét 1944-ben munkaszolgálatra vitték, akkor látta őt utoljára. „A háborút követően egy évig jártam ki a Keleti pályaudvarra, ahova a külföldre hurcoltak megérkeztek. Egy év után az édesanyámék elárulták, hogy az apámat lelőtték. Azóta is gyászolom őt.”
A zuglói zsinagóga is színhelye volt a helyi nyilasok rémtetteinek, ennek emlékét a templom falán egy tábla őrzi. Ezt koszorúzta meg az önkormányzat nevében Rózsa András polgármester és Várnai László alpolgármester április 16-án, majd az emlékezők átsétáltak a Thököly út 69. számú házhoz, ahol egykor a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Anyaháza működött, és ahol 1944-45-ben nagyon sok zsidó ember lelt menedékre a nyilas terror elől.
A résztvevők itt is megkoszorúzták a mártírhalált halt embermentő emléktábláját, majd a zebrán átkelve a Thököly út – Stefánia út sarkán levő néhai nyilas pártházhoz mentek. Zuglóban ugyanis egyedülálló módon a háború legdurvább időszakában egymással szemben működött a terror intézménye és a zsidómentő szervezet. Az épület falán található Boros Mátyás és Fischer István hősi halottak emlékére állíttatott emléktáblát is megkoszorúzták. A két mártír megpróbálta kiszabadítani a pártházban kínzott zsidó foglyokat, de a tűzharcban életüket vesztették.
A mára hagyománnyá váló emlékséta korábban a Mexikói úti földalatti végállomástól indult, majd érintette az Amerikai úti Országos Idegtudományi Intézetet, a városligeti Ocskay László-emlékkövet, az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumát, és a Thököly úti volt nyilas pártháznál ért véget. Az áldozatokról való megemlékezés mára a zuglói zsinagóga és a Thököly út – Stefánia úti sarkán található emléktáblák megkoszorúzására szűkült.
