A Down Alapítvány idén ünnepelte harmincéves működését, ahogyan arról korábban hírt adtunk a Zuglói Lapok felületein, ez alakalomból november 22-én szakmai konferenciát tartottak a Zuglói Civil Házban.
Dr. Gruiz Katalin, az alapítvány elnöke – lánya révén maga is érintett a témában – lapunknak elmondta, hogy az alapítványi törvény szerint harmincéves, de valójában harmincötéves működése alatt a cél nem változott: segítséget nyújtani sérülten született embernek, hogy ugyanolyan életet élhessenek, mint bárki más.
– Egyáltalán nem szükségszerű, hogy erre a feladatra egy alapítvány szakosodjon, ezt normál társadalmi keretek között is meg lehetne oldani – nyilatkozta lapunknak Dr. Gruiz Katalin.- A világ tele van akadályokkal, tele van olyan negatív dolgokkal, amelyek nemcsak a mi életünket, de az ő életüket is nagyon megnehezíti, megkeseríti. A célunk, hogy önálló támogatással, önálló életet folytassanak felnőttként. Legyen munkájuk, megfelelő lakhatásuk, legyen társuk, társaságuk, értelmes szabadidejük, tehát ugyanúgy éljenek, mint bárki más.
Az alapítvány mindent magára vállal, tájékoztatott az elnök. Ha a terhesség idején kiderül, hogy a gyermek Down-szindrómás, az első pillanattól kezdve ott állnak a család mellett sorstársi attitűddel és konkrét információval, szolgáltatásokkal, mint a korai fejlesztővel, a Down-ambulanciával, a sorstárssegítő szolgálattal, tanácsadó szolgálattal. Később a korai fejlesztéssel, majd a napközi otthonunkkal, a felnőtt kor küszöbén a foglalkoztatással, a munkahellyel, a lakhatással, a lakásokkal, lakóotthonokkal, a támogatott lakhatásokkal, vagyis gyakorlatilag mindennel, amire egy embernek szüksége van. Mindezt olyan csapattal teszik, amely ezeket a szolgáltatásokat szakszerűen megoldja.
– Visszatekintve a harcos harmincöt évre, az állami bürokrácia ma sem könnyíti meg a helyzetüket. Pedig megvan a recept, a módszertan, hogyan kell őket kiszolgálni: könnyen érthető kommunikációval és segítőkész attitűddel- zárta a beszélgetést az elnök.
Fotó: Balogh Róbert
Illés Sarolta
