dr. Molnár Vilmosné február elején a 107. születésnapját ünnepelte, így ő lett kerületünk legidősebb lakója, akit az önkormányzat is felköszöntött
A kerület doyenje a VIII. kerületben született, de már 1939-es házasságkötését követően Zuglóba, az Abonyi utcába költözött. A zongoristának készülő fiatal hölgy pályafutását korán meghatározta az anyaság. A háborús években ugyanis sorra születtek a gyerekei. Közülük sajnos az egyiknél 13 éves korában izomsorvadást diagnosztizáltak, amely az ötgyermekes családanya további életét is meghatározta.
– Édesanyánk gyakorlatilag minden percét a mi nevelésünknek, illetve a nővérem ápolásának szentelte. Édesapánk pedig a család eltartását tartotta legfontosabb feladatának – mondta a 107 éves hölgy lánya, dr. Molnár Veronika. – Apám orvos volt, hat szakvizsgával is rendelkezett, és szinte mindig két műszakban dolgozott. Délelőtt az egyetemen tanított, délután pedig tüdőgyógyászként dolgozott.
A zuglói családfő, dr. Molnár Vilmos 103 éves korában hunyt el 2006-ban. Dr. Molnár Veronika ezt követően döntött úgy, hogy magához veszi özvegyen maradt édesanyját. Így került az idős hölgy az Álmos Vezér útról a Mogyoródi úti lakásba.
– A 101. születésnapjáig semmi gond nem volt az egészségével – mondta dr. Molnár Veronika -, ám akkor egy lázas betegség miatt kórházba került, a vírus pedig ágynak döntötte, őt, és azóta sem sikerült talpra állítani.
Dr. Molnár Vilmosné az elmúlt éveit tehát ágyban töltötte, az idős asszony gondozása pedig egy teljes embert kíván. Dr. Molnár Veronika a nap 24 órájában édesanyja mellett van. De az ápolásba heti rendszerességgel a család többi tagja, a még élő másik három gyermeke, a hat unokája, tíz dédunokája és egy ükunokája is besegít.
Harmadszülött leánya, Sajgóné Molnár Irén az alábbi szöveget osztotta meg velünk:
Zeneakadémiai tanulmányait abbahagyva 1939-ben házasságot kötött Dr Molnár Vilmossal, és 1967-
ig a XIV. kerületi Abonyi utcában lakott. Később másik lakásba költözött, de a mai napig zuglói lakos. Öt gyermeke született, az ő gondozásukkal és nevelésükkel töltötte idejét. Mindegyik gyermeke
egyetemet végzett, bíró, orvos, pszichológus, fogorvos és gyógyszerész lett belőlük. Legidősebb
lányánál 16 éves korában izomsorvadást állapítottak meg, ezután az 1998-ban bekövetkezett
haláláig őt ápolta. Hivatalos munkahelyen sohasem dolgozott, az ő munkahelye az otthona volt. 101
éves korában egy fertőző betegség miatt kórházba került, ezután már nem tudott lábra állni. Orvos
lánya lakik vele és ápolja, de a három, még élő testvér is részt vesz életében.
A hosszú élet titka? Szerintem jellemző volt Édesanyámra a türelem, lelki béke, és az Istenbe vetett
bizalom.
