Hároméves korában már gyógyszert akart kiadni dr. Gaál Emese tősgyökeres zuglói gyógyszerész, akinek felmenői és családtagjai nagy része is patikusokból állt. A szakmáját szenvedélyesen szerető szakemberrel beszélgettünk hivatásának érdekes állomásairól.
A Bosnyák utca 1. szám alatti patikában kialakított gyógyszermúzeumban találkoztunk, ahol Zugló közgazdasági Nobel-díjas tudósának, Harsányi Jánosnak a hagyatékát, illetve a gyógyszertárat alapító édesapjának, Harsányi Károlynak is az emlékét őrzik. A falon Emese édesanyájának gyógyszerész diplomája, mellette egy bekeretezett boríték, tárgyi bizonyítéka a gyógyszerész szakma szépségének, értelmének. A borítékon ez áll: Nagyságos Klárikának, Zugló védőangyalának, Fűrész utcai Patika.
– Ez egy nagyon szerethető szakma. Jó elkészíteni egy jó gyógyszert, és ha egy betegem másnap visszajön megköszönni, hogy „használt a kenőcs”, az nekem öröm – kezdte a történetét dr Gaál Emese, visszapörgetve az idő kerekét nagyapja révkomáromi patikájába, ahonnan édesanyja is elindult, és szerzett gyógyszerészi diplomát a prágai egyetemen.
– Három éves voltam, amikor először akartam gyógyszert kiadni, éppen ebédidőben bekopogtak, én nyitottam ajtót, és megkérdeztem: „mi tetszik?” Hogy mit keresett egy hároméves kislány a patikában? 1943-at írtunk, apám katona volt, a háború vészterhes idejét éltük. A gyógyszertárak váltásban tartottak ügyeletet, amikor édesanyám patikájára került sor, engem mindig vitt magával, hogy ha úgy alakul, együtt haljunk meg.
A háború után újra indult az élet, 1958-ban Emese leérettségizett, de még (vagy éppen emiatt) ilyen családi háttérrel is csak harmadjára vették fel gyógyszerésznek, mivel a szocializmusban nem akartak dinasztiákat támogatni. Végül sikerült bekerülnie. Végzése után Debrecenben kezdte a pályáját, két év után került vissza a fővárosba. „Pendliző gyógyszerészként” állandó helyettesítéseket vállalva sok patikában, így az összes zuglói gyógyszertárban is, megfordult, mindenhol rengeteget tanult, e tudását, későbbi tapasztalatát a patika irányításában hasznosította.
Ma már nyugdíjasként főként a gyógyszerészet, többek között a Zuglói patikák története érdekli, azt kutatja szenvedélyesen. A Bosnyák utcai gyógyszertárban az unokahúga is a tára mögött áll, így folytatódik a gyógyszerészdinasztia élete.
– Ha valaki ezt a hivatást választja, annak érdemes szeretni az embereket. A kézügyességre és a gazdasági érzékre is szükség van, hiszen kereskedők is vagyunk, de az átlagoshoz képest sokkal szigorúbb szabályok mentén végezzük a munkánkat. Rengeteg készítmény van a piacon, amelyek ismeretéhez kell érzék, tudás, hogy az ember biztonsággal tudja ajánlani a betegeinek. Ezért érdemes ezt csinálni, lehet ezt a szakmát szeretni.
