Hajózható Rákos-patak, új Városliget a mai Puskás Ferenc Stadion helyén, téli kert a Széchenyi fürdő mellett: többek között ilyen tervek is léteztek korábban, amelyek aztán többnyire pénzhiány miatt soha nem valósultak meg Zuglóban. A korábbi városfejlesztési tervekről Majkó Zsuzsa, a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely vezetője tartott előadást a szervezet Műhelytitkok elnevezésű rendezvényén.
Az előadó elmondta, a Fővárosi Közmunkatanács 1868-as létrejöttét követően szorgalmazta, hogy a Nagykörutat tegyék városiasabbá és tegyék jobban közlekedhetővé. Reitter Ferenc mérnök azt javasolta, hogy a mélyebben fekvő Nagykörúton, amely helyén korábban a Duna egyik mellékága, később pedig a szennyvízárokként funkcionáló, majd feltöltött Rákos-árok nyomvonalán épüljön hajózható Duna-csatorna. Sokaknak tetszett az ötlet, azonban pénz hiányában az elképzelés feledésbe merült.
Később mikor ismét felvetődött a Duna-csatorna lehetősége Kvassay Jenő vízmérnök egy körcsatornát javasolt, amelynek része lett volna a Rákos-patak is. A terv szerint a patakot Rákosfalváig 20 méteresre szélesítették volna, amelyet innen egy csatorna kötötte volna össze a Soroksári-Dunával. Az ötlet az 1920-as években ismét felvetődött, de addigra a zuglói terület beépült, a kisajátítás sokba került volna, ezért a tervet elvetettét.
Mint Majkó Zsuzsa kifejtette a városfejlesztők tervei között az is szerepelt, hogy az Ajtósi Dürer sor és a Thököly út közötti területen főként az ipari kiállítások számára állandó kiállítási épületet emelnek, a mai Puskás Ferenc Stadion és környékén pedig meglévőn túl egy új Városligetet építenek. Az elképzelések szerint a két Városligetet a Stefánia út kötötte volna össze. A Thököly úttól kifelé eső területet a főváros már elkezdte fásítatni, amikor a számos nagytekintélyű arisztokratát a soraiban tudó Magyar Lovaregylet bejelentette, hogy bérbe venné az Aréna út (ma Dózsa György út), Csömöri út (ma Thököly út), Stefánia út háromszögében lévő homokos pusztát, ahol új lóversenypályát építenének. A fővárosnak kapóra jött az ajánlat, ugyanis nem volt pénze sem az új Városliget, sem a kiállítási terület megvalósítására. A megépült lóversenypálya 1880 és 1919 között működött, míg az Ajtósi Dürer sor – Thököly út közötti területet felparcellázták és értékesítették. Itt épültek meg Istvánmező legszebb villái.
A Helytörténeti Műhely vezetője arról is beszélt, hogy Az 1871-1885 között épült, Városliget széléig futó Sugár út (ma Andrássy út) lezárására 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján egy díszes ivókutat emeltek a mai Hősök terén, amely Zsigmondy Vilmos 1878-ban fakasztott artézi kútja fölé került. A Gloriette kútnak nevezett építményt az Andrássy útról nézve kicsinek, jelentéktelennek tűnt, éppen ezért többször felvetődött, hogy egy monumentálisabb létesítmény kerüljön az út végére.
A tervek között szerepelt, hogy egy félköríves létesítménnyel Andrássy Gyula miniszterelnök lovas szobra álljon az úttorkolatban. Az ötlet sokak tetszését elnyerte, de Podmaniczky Frigyesnek nem tetszett az elképzelés, így a Zala György alkotta Andrássy szobor a Parlamenthez került. Végül problémát az 1894-ben megalkotott millenniumi törvény döntötte el, hogy milyen létesítmény kerül a területre. A Hősök terének megvalósítására kiírt pályázat építészeti részét Schickedanz Albert, míg a szobrászatit Zala György nyerte el. Az ezredéves emlékműre több terv is készült, volt amelyik szinte falszerűen zárta le az utat.
Majkó Zsuzsa arról is mesélt, hogy az Andrássy út meghosszabbítását többször is tervbe vették. Volt olyan elképzelés, hogy Rákospalotáig, de olyan is, hogy az út egészen Hatvanig fog vezetni. A megvalósítás része volt a mai Kós Károly sétány, amely korábban a Külső Andrássy út nevet viselte. Utoljára 1941-ben került napirendre az út meghosszabbítása, ezért épült meglehetősen előnytelen helyre a Kassai téri templom.
Az előadó arra is kitért, hogy a Széchenyi fürdőhöz akartak gyógyszállót, uszodát, illetve télikert is építeni. Utóbbit oda tervezték, ahol ma Kerényi Jenő–Szabó István Sellők díszkútja áll. Volt olyan elképzelés, hogy az állatkertből leválasztott területen építenek gyógyszállót, ahová a fürdőből fűtött folyosó vezet. A második világháború után olyan ötlet is volt, hogy az egész Városligetből gyógyfürdő komplexumot létesítenek.
A millennium időszakát felelevenítve Majkó Zsuzsa megemlítette, a kiállítás szervezői feltételként szabták, hogy létesüljön egy olyan épület, amely bemutatja a magyar nép ezer éves történelmét. A létesítményre pályázatot írtak ki, amelyre a kor legnevesebb építészek adták be terveiket. Ezek között volt itáliai reneszánsz stílusú, bizánci jellegű és a Parlamentre hasonlító építmény is. A pálymunkák nem nyerték el a bírálók tetszését. A Történelmi főcsoport, vagy ahogy ma ismerjük, Vajdahunyad vára ötlete Schickedanz Alberttól származott, aki azt javasolta, hogy egy olyan létesítmény készüljön, amelyben összegyúrva benne van a történelmi Magyarország ezer évének valamennyi építészeti stílusa. Ezt megoldani Alpár Ignácnak sikerült.
A második világháború után volt olyan ötlet, hogy a romos Mezőgazdasági Múzeumból szovjet mintára úttörő palotát építenek, amely az ifjúság politikai nevelésén túl, szakmunkás képzést is biztosít. Az elképzelés szerint esztergagépek és különböző munkagépek dübörögtek volna a helyreállított falak között.
Majkó Zsuzsa arról is beszélt, hogy 1945-ben az országot irányító Nemzeti Bizottság azt szerette volna, ha a városligeti rondó helyén a magyar antifasiszta hősöknek egy monumentális panteont építenek. 1965-ben olyan ötlet látott napvilágot, hogy a Városliget mentén húzódó felvonulási teret funkciója megtartása mellett, kulturális központtá alakítják. A fasorral szemben kapott volna helyet az új Nemzeti Színház, amelynek a Dózsa György út felőli oldala szolgát volna tribünként, az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út sarkára pedig egy 30 emeletes ifjúsági palotát akartaképíteni, amelyben egyebek mellett koncertterem és előadóterem kapott volna helyet a tetején pedig kilátó létesült volna. Ahogy a panteonra ennek megvalósítására sem volt pénz.
Az előadó a Bosnyák tér múltjára térve kiemelte, hasznosítására az 1920-as évektől számos terv született, miután 1930-ban döntés született arról, hogy 1935-től létrehozzák a főváros XIV. kerületét, ide tervezték a városházát, ami pénz hiányában a mai napig nem épült meg. Szendy Károly polgármestersége alatt az 1930-as években olyan ötlet is napvilágot látott, hogy Rodostóban lebontják a Rákóczi házat, azt Budapestre szállítják és az épülő mai Páduai Szent Antal templomba beleépítik. Sőt még az is felvetődött, hogy ezt követően a Rákóczi tér és a Bosnyák tér nevet cserél.
Rimanóczy Gyula, a Bosnyák téri templomra két tervet is benyújtott. A hagyományos elrendezésűt valósították meg, a merészebb elgondolásút elutasították. Utóbbi vasbetonkupolás épület volt, amelynek a tornya külön állt, a homlokzaton pedig az építész, ahogy a Nemzeti Sportcsarnokot is domborművel díszítette volna.
Zugló ma egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, az Örs vezér tere is témája volt az előadásnak. Mint az érdeklődők Majkó Zsuzsától megtudhatták a mai tér területe az 1950-es években még mezőgazdasági művelés alatt állt. Bár már létezett a Kerepesi úti lakótelep, de a metrót az Örs vezér teréig csak a Füredi utcai lakótelep megépítése után hozták ki.
Az 1970-es években az Örs vezér terének jelentős kulturális funkciót szántak. A tervek szerint művelődési ház, mozi, színház, könyvtár, a Fővárosi Levéltár, bevásárló központ és orvosi rendelő kapott volna itt helyet. Ezek közül csak az utóbbi kettő valósult meg. Az elképzelések között szerepelt, hogy ahol ma az IKEA áll ott kettő, vagy három 25 emeletes épület létesül.
