Budapest jövőjéről, az itt élő emberek egészségéről, közösségi költségvetésről, annak eredményeiről, a lakhatásról, a városképről, önkormányzatiságról és legfőképpen a Zuglót érintő gigaberuházásról, a Rákosrendező sorsáról beszélgettek szakértők és az érdeklődők a Merlin Színház termeiben.
A következő évtizedekben a város működése a mostani tervezésen múlik, ezért is indította el a párbeszédet a főváros a budapestiekkel a most induló programsorozat keretében. A tervek szerint az elkövetkező hónapokban közösen megalkothatják Budapest jövőképét.
A bevezető előadást Karácsony Gergely főpolgármester tartotta, aki felvázolta a ciklus alatt elért eddigi eredményeket a zöld és élhetőbb városért. Kiemelte, hogy a budapestiek átlagéletkora 76 év, ami közel öt évvel rövidebb Európa nagyvárosainak lakóihoz képest.
Ennek egyik oka az egészségügyi ellátás minősége, a levegőszennyezettsége, a lakások minősége, az emberek életminősége, mentális, lelki egészsége. Ahogy fogalmazott: a főváros sokat tett, de még nem eleget mindezek javítására. Kiemelte a város vízellátásának fontosságát. A vízgazdálkodás jó működéséhez hozzátartozik, hogy a Budapesti Vízművek az energiaválság ellenére is megmaradt a főváros fenntartásában, időközben a csatornahálózat kezelése is visszakerült a Budapesthez.
A bevezető után a panelbeszélgetésekkel folytatódott a program a ‘Hogyan biztosítjuk a hosszabb, jobb életet a budapestieknek’ témában . Karácsony Gergely főpolgármester Dúll Andrea környezetpszichológussal, Rékassy Balázs egészségszakértővel és Veress Luca urbanistával beszélgetett e kérdéskörről.
Ezután a ‘Megfizethető lakhatás jövőjéről’, ezzel párhuzamosan a ‘Városkép, városépítészet – kellenek-e felhőkarcolók Budapestre?’ címmel folytak eszmecserék.
Majd a Közösségi költségvetéssel párhuzamosan Rákosrendező fejlesztéséről beszélgetettek. Utóbbit Zsuppán András újságíró vezette, Balogh Samu a főpolgármester kabinetfőnöke, Takács Ákos építész, Tihanyi Dominika tájépítész és Tosics Iván városkutató fejtette ki álláspontját arra a kérdésre vonatkozóan, hogy vajon mire van szüksége Budapestnek, ha a Rákosrendezői befektetés kerül szóba.
Elhangzott, hogy az előző városvezetés már készített egy koncepciót Rákosrendező rozsdaövezetének átalakítására, amely tartalmazott zöldítésére, lakóházak építésére vonatkozó terveket, de ezeket a mostani beruházás miatt a kormány félretolta. Ugyan hajlandó több száz
milliárd forintot fordítani az egyébként Budapest legszennyezettebb területének megtisztítására, megújítására az ország vezetése, de ezután – az eddigi ismeretek szerint – az Egyesült Arab Emirátusiok-beli befektető szabadon építhet a Rákosrendezőre toronyházakat és
felhőkarcolót.
A belgrádi Waterfront beruházás menete mindeddig sok hasonlóságot mutat a Rákosrendezőre tervezett fejlesztéssel, ami azt jelentette, hogy a szerb kormány nem egyeztetett a belgrádiakkal, nem engedett a lakossági tiltakozásnak sem. A panelbeszélgetésen az a kép rajzolódott ki, hogy egy olyan új városrészt kellene megálmodni, ami valóban a jövőt, a jövő nemzedékét, a közösségépítést szolgálja. A zöldítés mellett megfizethető lakások épülhetnének a környéken.
A mostani helyzet ellen civilek és szakértők összefogásával lehetne fellépni, esetleg meggyőzni a kormányt arról, hogy Budapest jövője érdekében elinduljon egyfajta párbeszéd. Balogh Samu felhozta a Fundan Egyetem versus Diákváros példáját, melyet úgy jellemzett, hogy a főváros „kapufára mentette” az ügyet: nem épül meg az egyetem, de a diákváros sem, viszont így megmarad a lehetősége annak, hogy idővel a város jövőjét szolgáló fejlesztések elinduljanak azon a területen is. Véleménye szerint legalább ezt kellene elérni Rákosrendezőn is.
A konferenciát az Önkormányzatok és a szakpolitika című beszélgetés zárta, amelyen Karácsony Gergely főpolgármester, Baranyi Krisztina a IX. kerület, László Imre a XI. kerület, Pikó András a VIII. kerület és Őrsi Gergely a II. kerület polgármesterei fejtették ki véleményüket az önkormányzati munka kihívásairól.
