Nyolc kiváló matematika, fizika, kémia és biológia tanár életpályáját jutalmazták a neves Rátz Tanár Úr Életműdíjjal a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A 2001-ben alapított díj idei díjazottjai között két zuglói kötődésű pedagógus is elismerésben részesült.
Kerényi Zoltán első biológia tanára a zuglói Hunyadi János Általános Iskolában Garay Klára volt, aki tanítványa meghívására vett részt az ünnepélyen. Boldogan találkozott tanítványa tanítványával, dr. Déri Mátéval, kutató-fejlesztő farmakológussal is, aki méltatta és példaképnek tekinti egykori biológiatanárát, Kerényi Zoltánt.
„Zolinál sosem az volt a kérdés, hogy megtanulta-e a leckét, hanem hogy türelemmel viselje, hogy lényegesen többet tud mindenki másnál” – mesélte lapunknak Garay Klára miközben visszaemlékezett arra a tanárbácsira, aki előtte is példaképül állt.
Kerényi Zoltán miközben kutató biológusnak tanult a JATÉ-n, párhuzamosan a tanárszakot is elvégezte, de nem akart pedagógus lenni. Végül úgy alakul, hogy biológia tanárként helyezkedett el.
„A tanári munka eredménye alapvetően a diákokban jelenik meg. De ehhez kell a közös szándék: én akarjam őket tanítani, illetve ők hajlandóak legyenek befogadni az átadott tudást. Fontos a közös elhatározás, a kölcsönös bizalom, anélkül ez nem megy” – zárta a beszélgetést Kerényi Zoltán, aki a biológia tanároknak járó életműdíjat kapta meg.
Csatár Katalin, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium matematika vezető tanára volt, ötven évig tanított az intézményben, matematika tanári életművéért kapta meg a neves díjat.
„Édesanyám matek tanár volt, én imádtam a gyerekeket. Általános iskolában is már nagyon jó voltam matekból. Hetedikben az igazgató bácsi behívatott, mondván, hogy van egy ötödikes kislány, aki meg fog bukni matekból, és nekem kell korrepetálni. Hozzátette, hogy „Kati, fizetni fognak érte.” Minden óráért kaptam öt forintot. A kislány nem bukott meg, úgyhogy én hetedikes korom óta tanítok.”
A mögötte lévő évekre úgy emlékszik vissza, hogy nagyon sok nagyon kiváló tanítványa volt, köztük versenynyertesek, de fontosnak tartotta, hogy például az ének tagozatosok is élvezzék a matekórát.
„Rengeteget játszottunk, játék közben a gyerekek elfelejtik, hogy matekórán vannak. Szerettem, amikor csoportban működtek együtt, sokat vitatkoztak mire konszenzusra jutottak. Szerintem a pedagógus pályán az első és legfontosabb, hogy a tanár szeresse a gyerekeket, a második, hogy szeresse átadni a tudást.”
