Nem szabad szomorkodni, mérgelődni – így foglalta össze a hosszú élet titkát a zuglói László Istvánné, Manyika, aki 2024. december 14-én töltötte be kilencvenedik életévét, ami egyáltalán nem látszik rajta, még a postása is hitetlenkedett, amikor a születésnapjára küldött ajándékot kézbesítette.
Ötgyermekes család negyedik gyermekeként született Mendén, egy zimankós téli napon. Mindössze hatéves volt, amikor édesapja tbc-ben elhunyt, özvegy édesanyja takarítást vállalva nevelte fel az öt gyermeket. Míg édesanyjuk dolgozott, ők kis sámlira felállva főztek. Mindegyik gyermek szakmát tanult, Manyika nyomdász lett.
„1955. szeptember 16-án a Keleti pályaudvaron találkoztam a férjemmel. Ő Sülysápra ment, én Mendére, vagyis egy megállóval korábban leszálltam, de addigra már egymásba szerettünk„– mesélte a filmbe illő szerelmük történetét Manyika. „Kért tőlem telefonszámot, de hát 1955-ben még híre sem volt vidéken az otthoni telefonoknak, ő viszont megadta a pesti albérlete számát. Két hét múlva felhívtam. Ahogy bemutatkoztam Pistának, azonnal azt kérdezte, hol vagyok, hova jöjjön értem. Aznap délutános műszakban dolgoztam, ő tízre elém jött, egyenruhában, hiszen rendőr volt, majd elkísért a Keletibe és attól a naptól kezdve elválaszthatatlanok voltunk.”
Karácsonykor megvolt az eljegyzés, húsvétkor pedig az esküvő.
„Anyukámat nagyon meglepte azzal, hogy az első bemutatkozáskor azonnal feleségül kért. 1957-ben kerültünk Budapestre. 1973-ban költöztünk ebbe a zuglói lakásba. Gyors szerelem volt, de hatvan évig tartott. 2015-ben halt meg a férjem. Megértük még a hatvanadik házassági évfordulónkat együtt.”
Manyika az akkori nyugdíjrendszerben 55 évesen ment nyugdíjba könyvelőként a MOL elődjétől, az ÁFOR-tól. Az azt követő években pedig a férje édesapjától örökölt sülysápi szőlőjében kertészkedett, és azóta is ezt teszi minden évben tavasztól őszig.
„Ma már csak pár lugas maradt a szőlősből, de van konyhakert és virágokat is nevelek. Reggel hatkor kelek és locsolok, kertészkedek, ez a testmozgás. Amikor pedig itthon vagyok, minden reggel tornázom.”
Fia, István a családjával két emelettel feljebb lakik. Ő is meséli, hogy édesanyjának igazából csak a nagyobb bevásárlásoknál kell segíteni, egyébként teljesen ellátja magát.
„Örökmozgó, van úgy, hogy egy nap háromszor is leszalad a közeli üzletekbe körülnézni, vásárolgatni ezt-azt. A kertben pedig azon csodálkozunk, hogy képes egész nap a földig hajolva kertészkedni” – mesélte István.
Idősebbik gyermeke, a lánya Ausztráliában él. Két unokája és három dédunokája van azon az ágon. Naponta egy órát beszélgetnek telefonon. Sőt Manyikának van okostelefonja, amin sms-t is tud „pötyögni”, ahogy mondta.
Egyébként a szintén özvegy szomszédasszonyával nagyon jó a kapcsolata, együtt nézik a sorozatokat esténként.
A nagy napon Rózsa András polgármester köszöntette fel Manyikát egy szép tortával, és adta át a polgármesteri és a miniszterelnöki emléklapot, utóbbi a kilencvenedik életévet betöltött magyar állampolgároknak jár.
