A Műhelytitkok című előadássorozat keretében első alkalommal rendezett könyvbemutatót a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely. A cserepesházi eseményen megjelentek Tumpek Zoltán Delfinkirály című kötetével ismerkedhettek meg, amely a tavalyi ünnepi könyvhétre jelent meg és a szerző édesapjának a 24 országos, 11 Európa- és 6 világcsúcsot felállító, olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok Tumpek György úszónak sportpályafutását mutatja be.
A szerzővel könyvéről és a tavaly decemberben elhunyt egykori sportlegendáról Majkó Zsuzsa a Helytörténeti Műhely vezetője beszélgetett. Tumpek Zoltán elmondta: egy ünnepi rendezvényre kísérte el az édesapját a Lehel út – Dózsa György út sarkán lévő honvéd sport bázisra, ekkor fogalmazódott meg benne, hogy könyvet ír a neves sportolóról. Elmélyült kutatómunka után látott neki az írásnak, miután egy-egy fejezettel elkészült, elvitte az édesapjához és felolvasta neki, hogy pontosítsa a szöveget.
A Helytörténeti Műhely estjén megjelentek a szerzőtől megtudhatták, hogy a Tumpek család a németországi Ulm városából származik és az 1740-es évek elején költözött Magyarországra. A család férfi tagjainak többsége a kalapos szakmában dolgozott. Nagyszülei az 1930-as évek közepén költöztek Kőbányáról Zuglóba, a Telepes utcába az iskolával szembeni házba.
Tumpek Zoltán azt is elmondta, édesapja igazi csibész gyerek volt. A nyarakat Dunakeszin egy bérelt nyaralóban töltötte. Rendszeresen lejárt a Dunára fürödni a többi gyerekkel. Egyik alkalommal egy kikotort szakaszon ugrott a vízbe, rögtön elmerült, csak nagy nehézségek árán tudott partra evickélni, ekkor határozta el, hogy megtanul úszni.
A szerző a nagyapjával kapcsolatban kiemelte: a zuglói kalapgyárban szakszervezeti vezető volt, a második világháború idején a német megszállás alatt a Gestapo letartóztatta. Valószínűleg Dachauban halt meg 37 évesen. A család nehéz helyzetbe került, édesapja néhány fillérért segített a piacról hazavinni a háziasszonyoknak a vásárolt termékeket.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy Tumpek György nem követte a családi hagyományt, kalapos helyett szerszámkészítőnek tanult Csepelen. A komolyabban a Csepeli Munkás Torna Klubnál kezdett úszni, itt vált belőle igazi versenyző, azonban a sportkarrierje, Sárosi Imre keze alatt az 1949-ben megalakult Budapesti Honvédnél teljesedett ki, ahová azért igazolt át, mert a napi utazás sok időt vett el tőle. Tumpek Györgynek a Honvédnél gyerekkori álma is valóra vált, katona lehetett, a Sportszázadához tisztiiskolásként került és hamarosan háton és gyorson az ország legjobb úszói közé számított.
Tumpek Zoltán azt is elmesélte, hogy édesapja nagy reménnyel várta az 1952-es helsinki olimpiát, azonban nem került be a delegációba, mert nem osztotta azt a hivatalos véleményt, hogy a magyar csapat moszkvai edzőtáborozása során sokat tanult a szovjet sportolóktól.
Tumpek György Székely Éva tanácsára próbálkozott meg a pillangóúszással. Ebben az úszásnemben első világrekordját 1953. május 31-én Budapesten a munkaerő-tartalékok versenyén állította fel. Az addigi rekord 100 méteren 1,58 volt, ő ezt a távot 1,43 alatt teljesítette.
A beszélgetés során Tumpek György úszótaktikájára is fényderült. Mint fia elmesélte apja a versenyt általában lassabban kezdte, majd a befejező szakaszban hatalmas hajrával tört az élre. Az 1956-os melbourne-i olimpián azonban eltaktikázta magát, mert a rossz pályakiosztás miatt nem látta az ellenfelét. 200 m-es pillangóúszásban az elődöntőből rekorddal jutott tovább, azonban a döntőt nem sikerült megnyernie. Tumpek Zoltán érdekességként jegyezte meg, hogy Melbourne-ben édesapja mezén gyászszalagos Kossuth-címert viselt.
A sportember 1958-ban a 100-dik válogatottsága alkalmával 200 méteres pillangóúszásban ugyan bejutott a döntőbe, de a fináléban csak nyolcadik helyet érte el. Ezt követően jelentette be visszavonulási szándékát, azonban még az Európa-bajnokságon indult, ahol 4×100 méteres vegyes váltóban állt rajthoz és Európa-bajnoki ezüstéremmel búcsúzott válogatottságától. Ezt követően 1977-es nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Honvédnél edzősködött. Tevékenysége során 52 olyan növendéket nevelt, akik legalább a magyar bajnoki címet szereztek.
A beszélgetést követően az érdeklődők megtekinthették azokat a Tumpek Györgytől származó relikviákat, amelyeket a fia őriz. Ezek között az érmek, plakettek és kupák mellett egyebek között látható volt a világrekordot hitelesítő oklevél, az 1950-es évek hivatalos mezcímere és a gyászszalagos Kossuth-címer is
