A 108 éves Szemler Mihályné, Magdolna átélt két világégést, elvesztette nagy szerelmét, de a legnehezebb időkből is a pozitív eseményekre emlékezik. Horváth Csaba polgármester köszöntötte a szépkorú hölgyet otthonában születésnapja alkalmából.
A polgármester kérdésére, hogy milyen tervei vannak az elkövetkező öt évre, Magdolna csak annyit válaszolt, hogy „Itt a lakásban tudjak még egészségesen ülni. Szeretek tévét nézni”.
Dr. Somlóné Szemler Ágota, a lánya – aki segített a beszélgetésben, hiszen édesanyja rosszul hall- elmondta, hogy még százévesen önállóan közlekedett, és teljesen ellátta magát. Öt éve halt meg a fia, utána volt egy műtétje is, de gyakorlatilag a veszteség óta szorul 24 órás ellátásra, melyben lánya mellett öt ember segít.
Magdolna élete tele volt nehézségekkel és szépséggel. Nyolc évvel idősebb nővérével szeretett sportolni, síelt, úszott, korcsolyázott, nyelveken tudott.
A háborúban elvesztette nagy szerelmét, később dietetikus nővéri munkája során találkozott férjével. Lányát 38 évesen, fiát 40 évesen szülte. Férjét egy betegség miatt 1968-ban vesztette el, onnantól egyedül nevelte két gyermekét.
Dietetikus nővérként Sátoraljaújhelyen töltötte aktív életének nagy részét, a pácienseire mindig nagyon odafigyelt, lelkiismeretesen végezte munkáját. Nyugdíjazása után a Nemzeti Múzeumban vállalt ruhatárosi állást, de közben az akkori barátnőjével rengeteget utazott.
A történet, amit a legtöbbször mesél, a háborúhoz köthető. A világégést azonban nem sokként élte meg.
Emlékszik, amikor a bombázások előtt lerohantak a pincébe. A vagonlakások is mély nyomot hagytak benne. Az otthonukat vesztett emberek szó szerint vonatvagonokban laktak. Magdolna emlékszik a kis vaskályhára, amin az édesanyja főzött. A nehézségek ellenére élete legboldogabb szakaszának ezt az évekig tartó periódust tartja, hisz olyan emberekkel és olyan barátokkal ismerkedett meg akkor, akik hűségesen végigkísérték őt egész életében.
