Boschán Erzsébet és Boschán Franciska botlatókövénél, a Semsey Andor utca 12. szám előtt emlékeztek az áldozatokra a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából.
Két név, két sors, amely most már örökre itt van előttünk, kőbe vésve, a múlt tanulságaként. Ezek az apró kövek emlékeztetnek minket arra, hogy a történelem nem felejthető és a felelősség, amit vállalnunk kell, nem lerázható – mondta beszédében Rózsa András polgármester. A kerület vezetője kifejtette, Boschán Erzsébet és Boschán Franciska életét egy embertelen rendszer oltotta ki, amelyet a kirekesztés, a közöny és a gyűlölet táplált. Szerinte utóbbi még mai sem tűnt el a világból, ezért beszélni kell róla. „A beszédnek pedig cselekvésbe kell torkollni. Cselekvésbe, amely a szeretetet választja a gyűlölet helyett, a befogadást a kirekesztés helyett, a közösséget az egymás ellen fordulás helyett” – hangzottak szavai, majd figyelmeztetett: nem szabad engedni, hogy a történelem legsötétebb fejezetei újra megíródjanak.
Róna Iván, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Zuglói Körzetének elnöke rámutatott, nyolcvan éve történt az a borzalom, amit az akkor élő emberek addig el sem tudtak képzelni. Csak azért, mert zsidónak születtek, korra, nemre való tekintet nélkül kiszakítják őket otthonaikból, marhavagonokba zsúfolva elindítják őket az ismeretlenbe, többnyire a szörnyű halál felé.
A jelenlévők megtudhatták, hogy Róna Iván családja Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéből származik. Kisvárdán éltek jólétben, barátságban a szomszédokkal, amikor a férfiakat munkaszolgálatra vitték, a többieket elhurcolták Auschwitz-ba. A népes, nagy családból csak ketten, az apja és annak nővére tért haza. Budapesten a nulláról kezdték újra életüket. „Két édestestvéremet is elhurcolták Kisvárdáról. Mindössze két és négy évesek voltak 1944-ben. Egyenesen a gázkamrába vitték őket nagyszüleinkkel együtt” – idézte fel a történteket elcsukló hangon az elnök, aki arra is rámutatott, nem csak a szörnyűségekről kell beszélni, hiszen – mint fogalmazott -, voltak becsületes magyar emberek, akik valódi emberek tudtak maradni az embertelenségben. Csepelen dolgozó édesanyját vidéki keresztény barátnője mentette meg. Az édesanyja után utazott, és figyelmeztette őket, hogy ne menjenek haza, mert vagonokba zárva mindenkit elvittek.
Rózsa András, Róna Iván, Forgó Erika a BZSH Zuglói Körzetének alelnöke valamint a jelenlévők virágokat és kavicsokat helyeztek el az egykor a Semsey Andor utca 12. szám alatti házban élő Boschán Erzsébet és Boschán Franciska botlatókövén, majd fejet hajtottak a 15-ös házszámnál található emléktábla előtt. A vészkorszakban abban az épületben működött a sok üldözött ember életét megmentő budapesti cionista Segélyező- és Mentő Bizottság, a hazai zsidó önmentés szervezetének irodája.