Geráné Onódy Tünde zuglói tanítónő életében, szakmai pályáján a mese „aranyfonál”. A meseterápia, amivel három éve foglalkozik, tette fel a koronát a magyar népi kultúrában és mesékben tett „utazásaira”.
– A gyermekkoromat édesapám és édesanyám meséi aranyozták be, a tanítói szakdolgozatomat Andersen meséinek világáról írtam, az iskolában pedig mindig tartottam meseszakkört, amelynek mottójául ezt írtam: „Oda repülünk most, ahol rettenthetetlen hősöket nevel a szárnyas idő” – tárta elénk a múlt történetét Geráné Onódy Tünde, aki egy szép ívű tanítói pályát követően kezdett el dr. Boldizsár Ildikó meseterápiás képzésére járni, ahol egy teljesen más megvilágításból látott rá szeretett történeteire.
– A meseterápia segítségét akkor kérjük, ha valahol elakadtunk, vagyis meseileg kővé váltunk. A terápia során megkeressük az adott életszituációhoz tartozó mesét. Ami most történik velünk, az már egyszer valakivel megesett, aki mindezt történetbe zárta. De a mese önmagában nem gyógyít – magyarázta a szakember, aki azt is kifejtette, hogy a történettel való kapcsolódás segítségével érhető el a meseterápia gyógyító hatása.
– Beleereszkedve a mesébe haladunk a mesehőssel együtt a mesei helyszínekre. Mi is elvégezzük a feladatait úgy, hogy párhuzamot vonunk a saját elakadt életünkkel. Mondjuk, ha a hősnek az a feladata, hogy sárkányokkal küzdjön az egyik helyszínen, akkor megnézzük, hogy kik vagy mik a mi sárkányaink, amelyek a hétköznapokban a félelem, a kishitűség, a magunkért való kiállás, testvérféltékenység vagy egy irigy kolléga, gonoszkodó főnök formájában jelennek meg. A hős a sárkány ellen karddal, vagy puszta kézzel küzd, nekünk is meg kell találnunk az eszközöket, hogy legyőzhessük saját sárkányainkat – Geránén Onódy Tünde felhozta a „ganéjdombon” heverő gebeló példáját, akit a hős parázzsal etet meg, ettől a ló táltosparipává változik. – Párhuzamot vonva életünkkel: Mit kell tennünk, hogy életre keltsük a táltos paripánkat, a belső erőforrásunkat, hogy az az égig repítsen?
– A meseterápia arra is tanít bennünket, hogy ne üljünk karba tett kézzel, nagyon sokat kell tennünk életünk rendjéért. A mesék ugyanis a rend forgatókönyvei, és addig nem érnek véget, amíg ez a mesei rend meg nem teremtődik, ami után boldogan élhetünk, míg meg nem halunk.
E módszerrel a mesehősöktől megküzdési stratégiákat, életvezetési ötleteket, problémamegoldó képleteket sajátíthatunk el, s látva, hogyan áll helyre a mesei rend, a mi élethelyzeti elakadásunkból is tovább tudunk lépni. A kővé válás akkor varázsolódik vissza élővé.
