Budapest Főváros Levéltára (BLF) Budapest – a város és hídjai című kiállításának megszervezésével indította el őszi rendezvénysorozatát a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely. Az eseményen megjelentek a fővárosi hidak történetével, megépítésükhöz kapcsolódó városrendezési elképzelésekkel, az átkelőhelyekhez köthető emlékekkel ismerkedhettek meg.
A kiállítást kurátora, dr. László Zsófia és a kurátor asszisztense, Varga Katalin mutatta be a Zuglóból érkezett vendégeknek. László Zsófia elmondta, a tárlat a főváros kérésére, a felújított Lánchíd átadása alkalmából készült. A kiállításon megtekinthetők Szikszay Ágnes azon fotói, amelyeken a Lánchíd 2021–2023 közötti renoválás mozzanatait örökítette meg.
A tárlatvezetők szavaiból kiderült, a főváros első állandó hídjának, a Lánchídnak 1849-es átadásáig tavasztól őszig repülőhíd, illetve hajóhíd működött Pest és Buda között. A Lánchíd első nagy felújítása 1914-15-ben zajlott. Újonnan megnyitásakor kapta a Széchenyi lánchíd nevet. Az átkelőt díszítő koronás címert a fordulat éve után Rákosi címerre, a Kádár korszakban pedig Kádár címerre cserélték, amelyet a rendszerváltáskor előbb letakartak, majd helyére az eredeti jelképet helyezték vissza.
A kiállítást bemutatók arra is kitértek, hogy a főváros dinamikus fejlődése, területének bővülése új hidak megépítését tette szükségessé. 1876-ban a Margit hidat, 1896-ban a Ferenc József hidat (ma Szabadság híd), 1903-ban az Erzsébet hidat, 1937-ben pedig a Horthy Miklós hidat (ma Petőfi híd) adták át. 1877-ben a Déli, 1896-ban az Északi összekötő vasúti hídon indult meg a forgalom.
A tárlatkalauzok megemlítették, hogy a hidakkal kapcsolatban grandiózus városrendezési tervek születtek, ezek azonban csak részben valósultak meg. Budapest 1944-45-ös szovjet ostroma idején a főváros hídjait felrobbantották a pesti hídfőt kiürítő német csapatok. A harcok megszűnte után szükséghidakon biztosították Pest és Buda között az összeköttetést. A Margit híd roncsai mellett a Manci, az Erzsébet hídnál a Böske pontonhíd jelentette a kapcsolatot. 1946 januárjában adták át a fél állandó, a Parlamentnél a Dunát átszelő, Kossuth hidat, melyet kis teherbírása miatt 1960-ban elbontottak.
A lerombolt Ferenc József hidat 1946-ra, a Margit hidat 1948-ra, a Lánchidat 1949-re, míg a Horthy Miklós hidat 1952-re építették újjá.
A kiállítás foglalkozik a Duna fővárosi szakaszán a második világháborútól napjainkig épített hidakkal is. A tárlatvezetők elmondták, 1950-ben avatták fel az Árpád hidat. A közlekedők 1964-ben vehették használatba a felrobbantott Erzsébet híd helyén épült új kábelhidat. 1990-ben készült el az M0-ás déli hídja (Deák Ferenc híd), 1995-ben a Lágymányosi híd (Rákóczi híd), 2008-ban pedig az M0-ás északi hídja (Megyeri híd).
A tárlatra ellátogatók a tablókon túl megtekinthették a Lánchíd megépítése utáni állapotát mutató makettjét, amelynek egyes elemei felemelhető és így láthatóvá válik többek között a lánckamra, a pillér legmagasabb pontján átfutó lánc, vagy éppen a hídtest egy része.
Ezen túlmenően számos Budapest hídjaihoz köthető emléktárgyat is mutatott László Zsófia, illetve Varga Katalin. Ezek között voltak 19. századi hídvámbárcák, hídműködtetési pénzügyi kimutatások és hidakkal kapcsolatos peres iratok. Az érdeklődők láthatták még a Margit híd roncsként előkerült rostral oszlopáról származó koronát, a Lánchíd eredeti fakorlátjából és fémgombjából készült levélnehezéket, illetve az Erzsébet híd építésénél használt kábelmetszetéből készült emléktárgyat is.
