Autentikus cigányzenei motívumokat ötvöz a Fusion című klasszikus mű Dohnányi, Bartók, Kodály szerzeményeit követve Budapest új ünnepi nyitánya. A főváros egyesítésének 150. évfordulója alkalmából kiírt zenei pályázaton Oláh Patrik Junior Príma díjas zeneszerző nyertes darabja először szeptember 2-án csendült fel a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar tolmácsolásában a Hősök terén.
„Liszt Ferenc Magyar rapszódiák című darabja óta tudatosan nem született cigányzenei elemekre épülő klasszikus mű, bár ő is magyar népzeneként hivatkozott rá” – magyarázta a 25 éves zeneszerző, aki missziójának tekinti az autentikus cigányzene és klasszikus zene egyesítését. Roma származása miatt is fontosnak tartja ezt, ugyan a családjában csak a vele egyidős unokatestvére foglalkozik magas szinten a komolyzenével, egyébként felmenői között nem voltak hivatásos muzsikusok. Hogy jó úton jár, számos hazai és nemzetközi versenyen elért kiemelkedő eredményei is mutatják, sőt a zenetörténelem első lovári nyelvű miséje is az ő nevéhez fűződik, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson mutattak be a budapesti Szent István Bazilikában 2021-ben.
Idén a Budapesti Fesztiválzenekar és Budapest Főváros Önkormányzatának közös zeneszerző-pályázatára olyan nagyzenekarra írt ünnepi nyitányt vártak, melyek méltó módon idézi meg a három város egyesítését, a főváros összetett kulturális-történelmi-urbanisztikai identitását. A közel negyven jeligés pályamű közül a zsűri egyhangúan a Fusion című off-white jeligéjű művet, vagyis Oláh Patrik alkotását választotta nyertesnek.
„Az off-white jelige nagyon egyszerűen született, időhiány miatt gyorsan kellett választanom: éppen ilyen márkájú pulóver volt rajtam. A Fusion, pedig több dolgot is jelent ebben a műben. Egyrészt egy öthangos motívumot találtam ki, mivel az emberi agy 5-6 számot tud megjegyezni, úgy gondoltam, hogy ezt a hangokra is át lehet ültetni. Ezzel az öt hanggal operálok. Megszólal a téma, aztán a dallam tükörfordítása jelenik meg, a legvégén, az utolsó pár ütemben ez a két fordítás együtt is megszólal, vagyis ez is fúzió”- a zeneszerző elmondta, hogy a komponálás kiindulópontjaként egyik legfőbb szempontnak azt tartotta, hogy műve illeszkedjen az 1923-ban megrendezett, Budapest egyesítésének 50. évfordulója ünnepi hangversenyére készült Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusához, Dohnányi Ernő Ünnepi nyitányához és Bartók Béla Tácszvitjéhez.
Bartók műve egyébként is közel áll Oláh Patrikhoz. Bár hétévesen már tudta, hogy zeneszerző akar lenni, szülővárosában, Salgótarjánban hegedülni, később zongorázni is tanult, végül a budapesti konzervatórium hegedű szakán kötött ki. Az érettségi környékén úgy gondolta, hogy talán túl nagy álom, hogy Bach, Beethoven, Liszt, Csajkovszkij, Ligeti – hogy csak párat említsünk kedvenc zeneszerzői közül – nyomdokaiba lépve zeneszerző legyen. De éppen a konzi zenekarában hegedűsként Bartók Táncszvitjét játszva, 18 évesen kezdett el huszadik századi darabokat írni, majd egy országos versenyen a nem zeneszerzők kategóriájában indulva, nagy meglepetésre a zeneszerző kategóriában második helyezést ért el. Ennek hatására végül nem hegedű, hanem zeneszerzés szakra jelentkezett és nyert felvételt a Zeneakadémiára.
„A három városhoz fűződő érzelmeimmel próbáltam megfogalmazni Pest nyüzsgését, Buda kifinomultságát, Óbuda lakótelepeit és római emlékeit – folytatta gondolatait a zeneszerző. „Emellett a zenében megjelenik az egyesítés háromszori próbálkozása, mely a kiegyezés után végre eredményt hozott. Majd az azt követő kort próbáltam megjeleníteni: az első részben az osztrák elnyomást, a másodikban a két világháború közötti időszakot, melyben Trianont emeltem ki, ami számomra nagyon fontos téma, a harmadik részben a szovjet elnyomást, a negyedikben a rendszerváltás utáni szabadság gondolatát fogalmaztam meg.”
Az új Budapest nyitányról hangfelvétel készül a Budapesti Fesztiválzenekar közreműködésével. A teljes felvételt, illetve annak részleteit a fővárosi cégek és intézmények felhasználhatják majd a jövőben – nyújtott tájékoztatást a Budapest150 szervezőiroda.
