A Belvárosi templom és a régi Városháza köré szerveződött, a főváros fejlődésével lebontott pesti óvárosról, annak tereiről, kútszobrairól és fontosabb épületeiről tartott előadást Majkó Zsuzsa a Samodai József Zuglói Helytörténeti műhely rendezvényén. Az előadó beszélt a nyomtalanul eltűnt régi pesti Városházáról, a Brudern bazárról, a Haris bazárárról, a Hal térről, a Városház térről, a Sebestény térről és az egykori Pest legrégebbi épületének tartott Küttel-házról.
A Műhelytitkok előadássorozat keretében megtartott előadáson a helytörténeti műhely vezetője elmondta, a törökök kiűzése után Pest lerombolt állapotú, párszáz lakosú település volt. Egyetlen jelentősebb épülete a mai Március 15. téren a Contra-Aquincum nevű római erőd maradványainál álló Belvárosi templom volt, amelyet a török időkben mecsetként használtak. A város ugyan gyors gyarapodásnak indult, de az új építkezések ellenére a belváros szerkezete középkori maradt, girbegurba utcák, összevissza álló házak jellemezték. Nem volt csatornahálózata, a szennyvíz emésztőgödrökbe került. Nem volt kiépített vízhálózat sem, az ivóvizet az emésztőgödrök közelében ásott kutak biztosították, emiatt gyakoriak voltak a járványok. Az utolsó nagy kolerajárvány 1872-73-ban szedte áldozatait.
Az édeklődők Majkó Zsuzsától megtudhatták, hogy a belváros a Templom tér (később Eskü tér, ma Március 15. tér) és Városház tér köré szerveződött. Ezek környezetében alakult ki az elbontott épületek helyén egyebek mellett a Rózsa tér, a Sebestény tér és a Hal tér. Ezek kisebb, szabálytalan alaprajzú terek voltak.
A török alóli felszabadulás után a városnak szüksége volt egy adminisztrációs központra. A régi pesti Városházát a Belvárosi templom mögött egy romépület helyén építették fel több lépcsőben. Előbb földszintes volt a létesítmény, de miután kicsinek bizonyult a feladatok ellátására, előbb egy-, majd két-, végül háromemeletesre bővítették. Tornyát 1716–1720 között emelték. A toronyban tűzőrség működött és volt egy harang is, amit vész esetén kongattak meg, de ez jelezte azt is, ha új elöljárója lett a városnak.
Az előadó szavaiból kiderült, a tűzfigyelőn túl a toronyban tartózkodtak még a turnerek, akik fúvós hangszerű zenészek voltak és mindennap délelőtt tizenegy órakor, illetve sötétedéskor toronyzenét adtak. Éjjel a Városházát alabárdos bakterek őrizték, akik kiáltották az ébren lévő polgároknak a pontos időt.
A Városháza előtt működött pest legnagyobb piaca, illetve fiáker állomás is volt a téren.
A régi pesti Városházát 1890-ben bontották le az Erzsébet híd építése során, mert a híd tengelyét össze kellett kötni a Hatvani utcával (ma Kossuth Lajos utca), ennek pedig a városháza az útjában állott.
Majkó Zsuzsa arra is kitért, hogy a kiegyezés, illetve Pest, Buda és Óbuda egyesülésével jelentős városfejlesztés kezdődött meg. Egyebek mellett megindult az Andrássy út és a Nagykörút kialakítása, megépült a gőzhajtású Fogaskerekű vasút, a Keleti pályaudvar és az Operaház. A városlakók száma is ugrásszerűen megnőtt, míg 1870-ben 200 ezren, addig 1890-re már 500 ezer laktak Pesten. Az új lakosok vidékről érkező munkát keresők voltak, akik elhelyezésére sok bérlakásra volt szükség. Miközben Pest peremén francia mintára egy modern városrész épült a lepusztult belváros is változásnak indult.
A Helytörténeti Műhely vezetőej beszélt a régi belváros jelentősebb épületeiről is. Szólt többek között a Haris-bazárról, amelyet Haris Gergely megbízásából Feszty Adolf épített 1875-78 között. Az üzletház egy átjáróház volt, a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcát a Váci utcával kötötte össze. Az üvegkupolával, szökőkúttal ellátott, fedett üzletutca nagy feltűnést keltett a maga idejében. A bazárt 1910-ben tulajdonosa lebontatta és helyén két nagyobb hasznot ígérő bérházsort épített, amely között magán utca volt, amely a mai Haris köz.
Majkó Zsuzsa a Ferenciek teréről is mesét. Mint kifejtette a Ferenciek tere és a Koronaherceg utca között állt egykor báró Brudern József üzletháza. A maga korában kuriózumnak számító létesítmény 1817-ben épült Pollack Mihály terve alapján. A nem túl elegáns épületben kezdetben luxuscikkeket is forgalmaztak, később suszterek telepedett meg az üzlethelyiségekben, ezért a köznyelvben Suszter bazárnak nevezték. A létesítményt 1906-ban bontották le, helyén a ma is meglévő Belvárosi Takarékpénztár székháza épült fel.
A Ferenciek terén 1835-ben állították fel Uhrl Ferenc munkáját, a Nereidák kútját. Ez volt Pest első kútszobra. Az alkotást 1899-ben átvitték Kőbányára, a Liget térre. A szobor a második világháborúban elpusztult, 1976-ban újrafaragták visszaállították az eredeti helyére.
A Ferenciek tere, Kígyó tér, Curia és Zöldfa utca sarkán, Curiai teleknek nevezett területen épült fel Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján 1901-ben a királyi bérpalota, amely az uralkodó tulajdonában állt és bérleti díja I. Ferenc József bevételeit gyarapította.
Majkó Zsuzsa előadásában felelevenítette a belváros három kisebb terének a történetét is. Mint elmondta itt volt az egykori Hal tér, amely nevét az ottani halpiacról kapta. A téren állt a Zeneakadémia elődje, a Magyar Zeneház, amelyben Liszt Ferenc szolgálati lakás is volt. Itt volt továbbá Pest legrégibbinek tartott épülete, a is, amely feltehetően Zsigmond király idején épült. Szintén a Hal téren volt Dunaiszky László alkotása a Halász kút, amelyet Pest legtisztább vizű kútjának neveztek. A szobrot a pesti Halász-céh készíttette, és 1862-ben állították fel. Az Erzsébet híd építése miatt 1899-ben a Népligetbe helyezték át, majd 1964-ben raktárba került. A leromlott állapotú szobrot restaurálás után 1985-ben a Kristóf téren állították fel.
A Rózsa tér részben összefolyt a Sebestény térrel. A Rózsa tér egy részén ma a déli Klotild palota áll. A Sebestény téren volt s Csiga vendéglő, amely Vörösmarty Mihály törzshelye volt.
