Az idei Herman 111 Gála legmeghatóbb pillanata volt, amikor Tószegi Attila, az Zuglói Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola igazgatója személyesen kísérte a színpadra nyugdíjba vonuló kollégáját, Szendreiné Petrik Katalint, aki a tantestület javaslatára az intézmény legrangosabb elismerését, a Herman Gyűrűt vehette át.
„Megható volt a kollégák, illetve a szülők és a gyerekek szeretetét megtapasztalni. Úgy vélem, az ilyen pillanatok miatt jó tanítani” – mondta a díjazott, aki az idei Pedagógus napi ünnepségen az önkormányzattól a Zugló Közoktatásáért Díjat is átvehette.
Szendreiné Petrik Katalin úgy döntött, 42 évnyi tanítást követően idén nyugdíjba vonul.
„Úgy éreztem, eljött az idő arra, hogy többet foglalkozzam a családommal. A férjem is pedagógus (ő marad még a pályán), illetve három gyermekem van, akiknek szükségük van rám.”
Az elmúlt 42 évben ugyanis „Kati néni” ideje nagy részét a Hermanban töltötte, ahol 1981-ben még főiskolás hallgatóként helyezkedett el, és ahol azonnal otthonra lelt. Alsós tanítóként kezdte a pályafutását, majd kiegészítő szakon magyartanári diplomát szerzett, így elsőtől nyolcadikig taníthatta már a hermanos diákokat. Később a pedagógusi szakvizsgát is letette, nyugdíjazásáig tanügyigazgatási szakértőként is dolgozott.
„A Hermanban mindig is fontos volt, hogy képezzük magunkat. Már a 90-es években elvégeztem a Meixner-féle diszlexiaprevenciós olvasástanítási továbbképzést, amit aztán az olvasási, tanulási problémákkal küzdő gyerekek képzésében is hasznosítani tudtam, tapasztalataimat több gyakorlókönyvben tovább is tudtam adni.”
Szendreiné Petrik Katalint még az iskola korábbi igazgatója, dr. Gyöngyösy Zoltánné kérte fel az igazgatóhelyettesi feladatok ellátására. Katalin ezt a munkáját ugyanolyan szakértelemmel és lelkesedéssel végezte, mint a tanítást.
„Több nagy projektet, mint például a kompetencialapú oktatás bevezetését, a Zuglói Tehetségvonat program lebonyolítását vagy a referenciaintézmény működés alapjainak a lerakását is én koordináltam. Nagy feladatok voltak, amelyek azonban mind az iskola fejlődését szolgálták.”
Katalin mindig is a gyerekek között érezte magát a legjobban. Amíg tanított, addig természetes volt, hogy napjai nagyobbik részét velük töltötte, illetve a szabadidejében is sok programot szervezett nekik. Igazgatóhelyettesként azonban már csak matematikát tanított. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól bizonyítják a rangos matekversenyeken elért jó helyezések.
„Büszke vagyok rá, hogy egy olyan közösség tagja lehettem, mint a hermanos tanári kar, melyben mindig közösen és együtt értük el a sikereket. A legnagyobb sikerünknek pedig azt tartom, hogy az iskolát arra a magas szintre tudtuk emelni, melyen ma is van. Az elmúlt húsz évben megtanultunk projektekben gondolkodni, a kreativitást, a folyamatos fejlődést, önálló gondolkodást, egyéni kezdeményezéseket adtam, adtunk át fiatalabb kollégáinknak és diákjainknak. Ezért úgy vonulok vissza a pedagógusi munkától, hogy látom: állandó értékrendet, folyamatos megújulást, fiatalos lendületet hagyok hátra. Épp ezért bízom benne, hogy a Herman a jövőben is az a szellemi sziget marad, amellyé az én időmben is vált.”
