Ha nem lenne szembetegsége, a francia Alpokban síelne a százéves Takáts Béla, akit születésnapja alkalmából Horváth Zsolt alpolgármester köszöntött.
Béla bácsi fizikailag és szellemileg is kivételesen jó állapotban van, a memóriája tökéletes, szerinte az állapota a kemény munkának köszönhető, és annak, hogy célja volt 100 évig élni.
Nem iszom, nem dohányzom, kávét sem iszom, 6 éves korom óta sportoltam – sorolta az ünnepelt, aki 52 évig dolgozott a Ganz Villamossági Műveknél. – V43-as mozdonyokat gyártottunk, sokezer alkatrésszel, amikről mindről tudnom kellett, a fejemben volt minden.
Kicsi gyerek volt, amikor rájött, hogy miután szegény családból származik, csak saját magára számíthat, mert a szülei nem tudnak neki segíteni. Tizennégy éve kora óta dolgozott, végigjárta a ranglétrát, az igazgatási főosztály vezetőjeként hagyta abba a munkát 65 évesen.
Tizennégy évvel ezelőtt még a francia Alpokban síelt Béla bácsi, akkor elszakadt az ínszalagja, kihagyott egy évet, majd ismét sílécet csatolt. Százévesen azt mondja, ha nem lenne a makula degenerációja, vagyis szemfenéki meszesedése, most is ott az Alpokban lenne.
A síelés volt a szerelmem, annál gyönyörűbb sport nincsen, de úsztam, eveztem, bokszoltam, korcsolyáztam is – tudtuk meg, sőt Béla bácsi azt is elmesélte, nála a kőművesen kívül más mesterember sosem volt, mindent maga szerelt meg, pár évvel ezelőtt még a Dömötör víztartály úszóját is ő cserélte ki.
Élete során kétszer is elhagyhatta volna az országot – egyszer a II. világháború ideje alatt, egyszer pedig 1956-ban, de Béla bácsi azt mondta, nem tudta volna itthon hagyni az édesanyját és a becsülete sem engedte meg, hogy elmenjen Magyarországról.
Takáts Béla bácsi felesége, Éva néni 1990-ben halt meg, két lányuk és egy unokájuk született. Az ünnepelt ma már lányával él, de minden nap besegít valamit, például közösen főznek lekvárt, de Béla bácsi feladata rántást készíteni a főzelékekre, a legújabb célja pedig, hogy a 105. születésnapját is megünnepelhesse.
