Szinetár Dóra Jászai Mari-díjas színművész advent második vasárnapján, december 4-én lép fel Zuglóban. Családja adventi szokásaikról, a karácsonyi időszakról beszélgettünk vele.
– Mi teszi különlegessé az adventi időszakot nálatok?
– Amerikai karácsonyi dalokat hallgatok ilyenkor, nekem ez hozzátartozik az ünnephez. Emellett, amióta a lányom Waldorf iskolába járt, azóta a kárpát-medencei karácsonyi hagyomány, a magyar karácsonyi énekek is nagyon szép részévé váltak a mi adventünknek. Az egyik gyönyörű dal, amit kifejezetten a Waldorf iskolai időszakból ismertünk meg, az „A szeleknek fényes szárnyán”, nálunk ez teszi különlegessé az adventet. Advent vasárnapjain körbeüljük az asztalt, és miközben a dalt énekeljük, meggyújtjuk a gyertyát. A dal annyira szép, hogy úgy döntöttem, kipróbálom, milyen hatással van a közönségre. Az első ilyen alkalom egy vidéki, szabadtéri koncertemen történt, amikor az amerikai karácsonyi dalok végén acapella elénkeltem ezt a dalt. A hatás lenyűgöző volt: közönség némán állt, télen, szabadtéren. Azóta ezzel zárom a karácsonyi koncertjeimet, hogy a dalból fakadó felemelő érzéssel, az ünnep csendjének szépségével térjenek haza az emberek.
– Neked mit jelent ez az időszak?
– Az elcsendesedést, amit nagyon nehéz megoldani ebben a világban, én mégis szakítok arra időt, hogy otthon meggyújtsak egy gyertyát, és ha rövid ideig is, de elcsendesedjek, és közben adventi újságokat is szeretek nézegetni, nemcsak a hangulat miatt, hanem mert sokszor találok is bennük hasznos tartalmat.
– A Szenteste hogyan zajlik nálatok?
– Mivel patchwork család vagyunk, kicsit nehezebb összehangolni a Szentestét, de szépen megszerveztük, megoldottuk. Az is segítette ezt, hogy nálunk három generáció él együtt egy közös telken, úgy hogy külön lakásokban laknak a szüleim, a nagyfiam és a mi családunk. Nyolc éve együtt ünnepelünk. Mindig arra vágytam, hogy Szenteste egy papucsban mehessek haza a szüleimtől, és ez végre megvalósult. Elképesztő élményt jelent ez nekem!
