A Rákos-patak revitalizált partszakaszán vezette végig az érdeklődőket Garay Klára városvédő, az Összefogás Zuglóért Egyesület szervezésében. Főleg a virágokról kívánt volna beszélni, de az esemény előtt pár nappal a Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében álló területet lekaszálták, de a megmaradt néhány virágról is rengeteg érdekes információval szolgált.
Az Egressy úti hídhoz szervezték a találkozót, ahonnan a Radó Dezső parkig sétált el a csapat, ugyan a revitalizált rész a Bartl János utcáig tart, hogy még sötétedés előtt megnézhessük a Mogyoródi úti sportpályáig tartó szakasz érdekességeit is.
A lekaszált patakparton még így számos növényt tudott bemutatni a városvédő. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a kaszálás közben az akácfa sarjat félbe vágták. Márpedig az akác sarjainak eltávolítása kötelező. Gyökerestől ki kellett volna kiásni, ahogy a bálványfát is.
Szerencsére a csalánt meghagyták, nem kaszálták le. A csalán jó gyógynövény, tisztítja a májat, a vesét, de nagyon sok lepke is szereti nyalogatni a csalán virágporát. Ilyen például a pávaszemes lepke. „Ha kikaszáljuk az egyiket, megsemmisítjük a másik élőlényt is”- tette hozzá a városvédő.
Emellett megcsodálhatták a jelenlévők a patak partján növő orvosi atracélt és a lucernát is. Az utóbbi Szarvas környéki megtelepítésébe rengeteg munkát fektetett Tessedik Sámuel az 1700-as évek végén. A lucerna nagyon jó takarmánynövény. Most már annyira szereti ezt az éghajlatot, hogy elterjedt az árokpartokon is. A felszínen ugyan nem látszik, de a gyökere több méterre nyúlik le a talajba, és nagyon jól megfogja a patakpart földjét.
Papsajtmályvát is felfedezhettek az érdeklődők.
„Most nagyon divatos csúfolódni azon, hogy méhlegelőt tartunk egy területen, mert az emberek nem tudják, hogy pontosan mire is való a méhlegelő. Mautner Ödön 1934-ből származó Vetőmagkatalógusában szerepel egy ilyen magkeverék. Könyvében leírja, hogy a szegény méhek és a beporzó rovarok éheznek, mert ahol kultúrnövények vannak, mindent kikapálunk, kikaszálunk a kertekben. Ő már megszedte a magjait ezeknek a vadvirágoknak, és árusította, hogy vessen mindenki a kertjébe oda, ahol nem pont borsó meg sárgarépa van.”
A séta során sudár zsályát, bogáncsot is láthattak, de megszemlélhették a telepített díszágyásokat is. Garay Klára e témával kapcsolatban abban látott problémát, hogy a kézi gazszedéshez nincs elég kapacitása a terület gondozóinak.
A Radó Dezső parkhoz közeledve megnéztük a mesterségesen létrehozott tavat, amelyben békák, vadkacsák is megtelepültek, illetve a növények közül például a tavirózsa is jól érzi magát, ahogy a legkisebb virágú növény, a békalencse, vagy a szívlevelű sellővirág, és a menta.
A kagylótutaj telepítését nem látta bölcs gondolatnak, hiszen kivadul, a Balatonból tonnaszámra halásszák ki, mert rossz hatással van a víz élővilágára.
A tó melletti tájékoztató táblán megtalálható a tóba telepített összes élőlény neve és rövid leírása.
Garay Klára azt is megmutatta, hogyan alakították ki az árvíz elleni védelmet, amit egyrészt a part lépcsőzetes kiépítésével, illetve horganyzott drótháló és benne andezit kőből álló rendszerrel, úgynevezett gabion támfallal oldották meg. Ha kiönt a patak, a parton a fűz és a nyárfa elviseli hosszabb ideig is a nagymennyiségű vizet. A patak partra telepített őshonos szilfákat is nagyon hasznosnak értékelte Garay Klára. A szil szó jelentését is elmondta, ami szilajt, vadon élőt jelent.
„Azzal, hogy a patakpartot és a medret revitalizálták – a lebetonozott medret feltörték, a gabion falhoz hasonló megoldással bélelték ki, amit reno matracnak hívnak -, a zöld felülettel egy a város szellőztetésére alkalmas folyosót is kialakítottak. De a patakpartra visszaköltöztek a rovarok, a lepkék is”- emelte ki Garay Klára a revitalizáció jelentőségét.
„Sajnos, amikor hozzányúlnak egy természet közeli területhez, elsőnek nem az őshonos fajok telepszenek vissza. A patak parton több helyen látható a keserű fű, ami invazív növény, tehát nem kaszálni kellene, hanem gyökerestül kihúzni”-tette hozzá.
Közben felfedeztek egy kékszínű növényt, a mezei katángot, melynek gyökeréből készítik a cikóriát. A mezei katáng a kedvence a boglárka lepkéknek. A séta során egyértelművé vált, hogy a fehér zúzott kővel leszórt útszakaszok elég rossz állapotban vannak.
A Radó Dezső parkhoz érve Garay Klára elmondta, hogy park névadója, a Főkert legendás igazgatója 50 éven keresztül volt zuglói lakos. A 70-es években ő írta az első környezetvédelemről szóló könyveket a parkok és a városi növényzet szerepéről. Ő alapította meg a Virágért üzlethálózatot, a nevéhez kötődik a Városliget felújítása, a Városligetben a Vakok kertje, a kis botanikus kert.
Szó esett még Bartl Jánosról is, akinek először volt nyaralója Zuglóban. Az övé volt a város legnagyobb egzotikus növénygyűjteménye. Bartl János halála után Eötvös József megvásárolta az orchidea gyűjtemény felét, amit odaajándékozta a Füvészkertnek. A leszármazottjai a megmaradt másik felét pedig átadták az Állatkertnek.
Az Egressy útról a Mogyoródi út felé haladva is megszemlélte a csoport a patakpartot, ahol több, magasra növő szamárkóró lekaszált csonkját látták. A szamárkóró gyökere több méterre hatol a talajba, a lemosódástól védi a partfalat. A reno matrac egy része itt láthatóvá vált. A kövek közé petézhetnek a halak, békák, szitakötők.
„A revitalizációnak az a lényege, hogy a patak és környezete újra saját maga tudjon élni. Növény, állat, ember számára kellemes, lakható közeg legyen. A vadkacsa, a nagy takarító: mindenevő, megszűri a vizet a csőre körüli lemezkékkel, mindenféle növényi vagy állati részt megeszik, így nem kell őket etetni. a kavicsokat is lenyeli, mert azok segítik az emésztést a zúzájukban.”
Eljutottak a pihenőhelyig, ahol egy tábla jelezte, hogy a TÉR-KÖZ pályázaton elnyert összegből finanszírozták mindezt. A mellette húzódó kerékpárútra az Eco-Velo Tour pályázatán nyert forrást az önkormányzat. A Tanösvényen kitett táblák leírása alapján a patakban és a környéken élő növényeket, állatokat ismerhetik meg kicsik és nagyok.
Tovább haladva Garay Klára még azt is megmutatta milyen idős özön, illetve invazív fafajokat még érdemes megőrizni: ilyenek a parti zöldjuharok, amelyek szépek és kellemes árnyat adnak a forró nyári napokon. Újabbakat ültetni már nem szabad!
„Nagyon okosak voltak az eleink, mert szinte végig a patakparton különböző fajtájú nyárfákat telepítettek. Éppen azért, mert itt nagyon mélyen van a víz, ezek a fák pedig gyökerükkel mélyre lehatolva veszik fel a nedvességet. Ahogy egyre szárazabb az éghajlat, egyre kevesebb eső esik, egyre több ilyen szép, öreg nyárfa szárad ki.”
A patakparti séta a Mogyoródi úti sportpályán ért véget.
Fotó: Balogh Róbert
Illés Sarolta
