Az X-Faktor 2010-es évada óta ismerem, ahol lélekmentorként tevékenykedtem. Képződött egy finom kötődés közöttünk, így mindig öröm, ha beszélgethetünk. Szeptember 17-én Zuglóban, a Patak-Feszten ő lesz zenekarával a sztárvendég.
– Nagyon készülünk már! De képzeld, van egy másik zuglói kötődésem is. Imádott énektanárom, akihez 26 éven át, egészen a haláláig jártam, és aki miatt az vagyok, aki lettem, Dékány Endre a tanítást itt kezdte. Édesapám mellett ő is mentsváram volt. Mindent meg tudtam vele beszélni. Tanítványaiként azt szoktuk mondani róla, hogy nemcsak énekelni tanított, hanem „embernevelő” volt. Támpontokat adott, hogy megtaláljam, bennem mi van, és mit akarok átadni. Hiszen anélkül minek színpadra menni.
– Jó felvetés, hiszen a tehetségkutatókban sok jó hangú ember. De hogy ki hat rám, az az önazonosságán múlik…
– Így van. Gyakran a közönség szeret olyan előadókat, akiknek nincs csillogó hangjuk, de van bennük karizma, amit a hallgató érezni akar. Ennek nincs receptje, de az biztos, hogy önazonosság nélkül nem működik a művészet.
– Benned is meg kellett érnie, hogy ki vagy a színpadon?
– Igen, ez egy nagyon hosszú önismereti út volt, rengeteg tükörbe nézéssel. Mint egy terápia. Amikor kimész a színpadra – mindegy milyen napod volt –, át kell tudni adnod magad, és ahhoz tudnod kell, ki vagy. Én azt akarom átadni, hogy a zene végtelen szabadságot ad, és bár minden ember különböző, de rengeteg közös dolog van, ami miatt a szívünk egyszerre dobban. Szeretném, ha érzelmeket, szabadságot és energiát kapnának azok, akik hallgatnak.
– A tanárodat említetted, ott van édesapád, az Erkel-díjas zeneszerző, de az édesanyádról kevesebbet tudunk.
– Ő egy „anya és feleség erő”. Háttérben van, ő klasszikus családösszetartó, jó humorú, laza és nagyon kedves nő. A szüleimet szoktam felhozni egy sajnos már ritkán létező példának. 76 évesek mind a ketten és 56 éve vannak együtt! Számomra ők jelentik a tökéletes szerelmes, társas kapcsolatot és a közös egyensúlyban létezést.
– Áldás ilyen családba születni, de van árnyas oldala is.
– Hát persze, hiszen ez a példa. De sok mázli kell ahhoz, hogy megtaláld azt az embert, akivel így élhettek évtizedeken át. Utánozni nem kell akarni semmit. Én is más vagyok, és akivel összehoz a sors, szintén más ember. Viszont nagy áldás, mert attól lettem ilyen stabil ember, mert általuk olyan bázison nőttem fel, ahol mindig igazi stabilitás vár.
– A stabilitás kulcsszó, amikor arról beszélgetünk, hogy milyen sikeresnek lenni, mivel nem úszható meg hullámvölgyek nélkül.
– Igen, ugyanis nincs olyan, hogy elértem, sikeres vagyok, pont, vége. Folyamatos a munka. Persze egy része csillogó és látványos. A színpad, az újság címlapja mindig jól néz ki. Szerencsére a social médiában elindult egy tendencia, amit magam is követek, hogy kirakok fotót smink nélkül vagy épp olyat, amikor elszúrok egy ételt. Nem vagyok mindenben jó, még ha ma az is az üzenet, hogy legyél szuper anya, szuper feleség, szuper háziasszony. Én szeretek viccet csinálni a hibázásaimból. Nincs olyan, hogy minden tökéletes. Vannak csodálatos pillanatok, amelyek csak egy részét képezik az életünknek, és ezt tudnunk kell.
– Eltöltöttél 20 évet a vendéglátózásban, amit sokan leszólnak, miközben elképesztő 4-6 órán keresztül helytállni, és nem tapsba érkezni. Azt az időszakot fényesnek látod vagy a sikered árának?
– Anno persze megfordult a fejemben, hogy be kéne már futni. De visszatekintve, sokkal több boldog pillanatom volt, mint keserű azért, mert még nem váltam ismertté. Ahhoz, hogy aztán a hirtelen jött X-faktoros és eurovíziós sikert a helyén tudjam kezelni, nagyon kellett az a két évtized.
