A felelős állattartásról folyt eszmecsere Nálatok vannak-e állatok címmel a Horváth Csaba polgármester által vezetett beszélgetésen, a Városért Egyesület szervezésében a Civil Házban.
Baráth Ágnes, a Panelkutya Egyesület elnöke, Dr. Kerekes János Pál, a Róna Állatorvosi Rendelő orvosa, Kunhalmi Ágnes országgyűlési képviselő, állatvédő és Tornóczky Anita állatvédő, okleveles habilitációs kutyakiképző járta körbe a Horváth Csaba által felvetett témákat.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mi volt az a meghatározó élmény, ami az állatokkal való foglalkozásra, az állatvédelemre inspirálta őket. Horváth Csaba rögtön hozzá is tette, hogy 8-9 éves lehetett, amikor egy papagáj berepült a hetedik emeleti lakásuk ablakán, és majdnem a levesben landolt. Ezután viszont mindenféle kisállat, cica, hörcsög tulajdonosa lett.
Tornóczky Anita egészen pici korától érzékenyen reagált az állatokra, szinte követelte, hogy a napra kikötött tehenet szerette volna, ha egy árnyékos helyre viszik. De az állatvédelemmel, azon belül is a kutyákkal 13 éve foglalkozik habilitációs kiképzőként, többek között viselkedésproblémás kutyák és viselkedésproblémás gyermekek kapcsolódásán keresztül segíti mindkét csoportot.
Kunhalmi Ágnes vidéken nőtt fel, a természet és állatok közelében. A családban a felelős állattartartás mintáit látta a haszonállatokkal kapcsolatban is. Saját kutyájára, Masnira társállatként tekint.
Baráth Ágnes macskásként kezdte, mivel a húga kisírt egy cicát, aminek végül ő viselte a gondját. Otthonról ő is az állatok tiszteletét hozta. 13 éve foglalkozik komolyan a felelős kutyatartással.
Dr. Kerekes János Pál, aki tősgyökeres zuglói, kertes házban nőtt fel, ahol gyermekkorától kezdve cica, kutya, tyúkok vették körül. Az akkor még élettel teli Rákos-patakból hazavitt gőtét, teknőst, mert nemcsak maga az állat érdekelte, hanem tudni akarta, hogyan és mitől élnek. Ez az érdeklődés vitte el később az állatgyógyászat felé, ami Magyarországon a nyolcvanas években főleg a haszonállatokról, mint például szarvasmarháról, sertésekről szólt. Napjainkban az állatorvosi rendelőkben főleg a társállatokkal foglalkoznak.
Horváth Csaba következő kérdésére, hogy hogyan derül ki egy állat baja, Kerekes doktor azt a választ adta, hogy harminc-negyven évvel ezelőtt az állatgyógyászatban még nem voltak diagnosztikai eszközök, így az állat viselkedéséből, a gazda megfigyeléseiből, és főleg az orvosi intuícióra támaszkodva tárták fel a problémákat, és a kezelések eredményességéből szűrték le a következtetéseket. Összefoglalva: a tapasztalatot és a ráérző képességet tartotta a legfontosabbnak. A humán gyógyászatban a csecsemőgyógyítás áll legközelebb ehhez a területhez.
A tavaly előtti kutatás szerint a budapesti háztartásokban félmillió kutya él, Horváth Csaba arra várta a választ, hogy mi lehet az oka ennek a magas számnak.
Tornóczky Anita szerint nem feltétlenül jó ez, mert a kedvencek nagy részét nem megfelelően tartják. 1500 kutya gyógyítása után állítja, hogy a problémák nagy részét a felelőtlen állattartás okozta. Arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kutyát csak akkor válasszanak társállatnak, ha komolyan tudnak vele foglalkozni, hiszen olyan, mint egy gyermek. Az oltásokat be kell adatni, ha beteg orvoshoz kell vinni, sétáltatása közben oda kell rá figyelni, a jelzéseit érdemes megismerni. Az utóbbi képzések során sajátítható el, például a kutyaiskolák ebben sokat tudnak segíteni. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy egy kutya nagyjából egy három-négy éves gyermek szintjén áll, így is kell hozzáállni.
Kunhalmi Ágnes szerint a nemzeti alaptantervbe is be kellene építeni a felelős állattartás témáját.
Egy társadalom fejlettsége abban mutatkozik meg, hogy hogyan áll az állataihoz, idézte Ghandhi szavait Tornóczky Anita átvéve a szót az országgyűlési képviselőtől.
Baráth Ágnes hozzátette, hogy fontos megtanítani az embereket a kutya kommunikációjának értelmezésére. A felelős állattartáshoz az is hozzátartozhat, hogy a gazdi együtt sportol a kutyával, a kutyára figyelve. De érdemes felkeresni kutyaiskolát, ahol nagyon sok fontos információt tudhat meg az állattarttó saját kedvencéről.
Kerekes doktor szerint az állattartás az utóbbi időben sokat fejlődött, a sajtó általában a kirívó esetekről beszél, emiatt inkább ezekből a hírekből táplálkozik a közvélemény. Tapasztalatai szerint a gazdák túlnyomó része elhelyezteti a chipet az állatban és beoltatja a kutyáját. De azt is felvetette, hogy az emberek nem mérlegelik, hogy mivel jár egy kutyatartása, hogy egy fajtának milyen tulajdonságai vannak, emiatt a kutyatartást vizsgához kellene kötni.
Bár a magyar állatvédelmi törvények nagyon szigorúak, az eredmények nem azt mutatják, hogy ennek a szigornak eredménye is lenne, vetette fel a következő témakört Horváth Csaba.
Tornóczky Anita szerint nagy szakadék van a jogszabályok és azok megfelelő alkalmazása között. Alapvetően az önkormányzatok jegyzőinek hatáskörébe tartozik ez a kérdés, az önkormányzatokra hárul rengeteg feladat, amit nehéz kézben tartani. A rendőrség, polgárőrség nem kap külön képzést ezzel kapcsolatban. Baráth Ágnes ehhez a témához hozzászólva kifejtette, hogy nemrég egy pszichiátriai beteget szállítottak el a lakásáról, a kutyára rácsukták az ajtót. A szomszédok menekítették ki és látták el az állatot. A rendőrnek nincs eszköze, sem helye arra, hogy egy ilyen esetben helyesen járjon el. A jogszabály nem írja elő, hogy az emberrel együtt a kutyát is menteni kell.
Kunhalmi Ágnes ehhez csatlakozva elmondta, hogy a felelős állattartásnak nincs költségvetési sora az ország költségvetésében, így erőforrás sem áll rendelkezésre, hogy kiépülhessen egy olyan hálózat, amely felelősen tudna eljárni szélsőséges esetekben. Úgy látja, hogy komoly képzésen keresztül át lehetne adni az információkat a pedagógusoknak, gyermekeknek és a végrehajtószerveknek is. Nem beszélve a bántalmazott, vagy a kóbor állatok befogadásának nehézségeiről, a gyepmesteri hálózat működéséről. Nincsenek szankciók, nincs lehetőség sem a bántalmazó gazdától való elválasztásra, sem az állat megfelelő elhelyezésére.
Szóba került az egzotikus állatok nagyvárosi tartása, amellyel kapcsolatban Kerekes doktor úgy érvelt, hogy a klímaváltozással egyre melegebbé válik az éghajlatunk, így már ezek az állatok is, mint a madárpók, a boa constructor, a gekkó, az alligátor teknős is jól érzi magát hazánkban.
A felelős állattartás három szabályának meghatározására kérte fel beszélgető partnereit Horváth Csaba.
A válaszok egybehangzóan a következők voltak:
- A társállat kiválasztásakor a család összes tagja döntsön, és csak akkor kezdjenek hozzá, ha mindenki egyetért. Sokan anyagi helyzetük miatt menhelyről fogadnak örökbe kutyát vagy macskát, de tudniuk kell, hogy az állat gondozása, az oltások, az orvosi ellátás magas összegekbe kerül.
- Ha a gyermek választ, akkor tudniuk kell a szülőknek, hogy a gondozás rájuk marad, legyen szó bármilyen kisállatról, kutyáról, macskáról, hörcsögről, kanáriról, papagájról.
- Fontos, hogy milyen állatot választunk: ha nagyon elfoglaltak vagyunk, akkor ne válasszunk kutyát, inkább cicát, kisrágcsálót, hüllőt. Ha kutyát választunk, akkor alaposan ismerjük meg a fajta tulajdonságait.
