Horváth Csaba polgármester január 16-án több jubiláló szépkorút is felköszöntött, egyikük, Drávucz László elektromérnökként a fél Alföld közvilágítását tervezte és építette, akinek a tudását itt, Zuglóban, az M3-as autópálya bevezetőjének építésekor is felhasználták. A másik ünnepelt, Marosi Emília Franciska pedig geofizikusként olaj után kutatva számos híres termálforrást fedezett fel az országban.
A most 90 esztendős Drávucz Lászlónak valójában nem egy, hanem három születésnapja van. Ő ugyanis 1934. január 1-re lett anyakönyvezve, de valójában Petőfihez hasonlóan már karácsonykor megszületett.
„Édesapám éjféli misén volt, majd, mikor hazaért, azzal fogadták őt, hogy fia született – mesélte Laci bácsi, aki hozzátette, azért kellett őt későbbre anyakönyvezni, hogy a katonai behívója is csússzon majd egy évvel. Ez abban az háborús időben nagyon is fontos szempont volt. Drávucz László harmadik születésnapja pedig egy tévedésnek köszönhető: az iskolai bizonyítványaiban ugyanis egy elírásnak köszönhetően végig a január 3-i dátum szerepelt.
Drávucz László élete a jászsági tanyavilágban kezdődött. Már gimnazistaként erősen érdeklődött az elektronika iránt, így a Budapesti Műszaki Egyetemen elektromérnöki diplomát szerzett 1958-ban, így ma már nemcsak a gyémánt- és az arany-, hanem már a vasdiplomája is megvan. Harminchat évig dolgozott az alföldi áramszolgáltatónál, a TITÁSZ-nál, így benne volt abban a munkacsapatban is, amely a magyar–román határ menti települések, majd Szolnok város áramellátását és közvilágítását megtervezte. A hetvenes években őt is mozgósítottak az M3-as autópálya bevezetőjéhez, ahol szintén a közvilágítást kellett megtervezniük.
Mindkét lánya már Zuglóban lakott, és a feleségével szerettek volna közelebb kerülni hozzájuk, ezért költöztek a kerületbe.
Felesége, Veronika még „csak” 85 esztendős, de mivel a születésnapja közel esik férje mindhárom születésnapjához, Horváth Csaba polgármester őt is felköszöntötte. Vera néni egyébként egész életében pedagógus volt, de férjével együtt az unokáira a legbüszkébb. A január 16-i köszöntésen Laci bácsi azt is elmesélte, hogy 1956-ban a budai várban nemzetőr volt, s bár a fegyverét sosem használta, az oroszok által meglőtt és kigyulladt Országos Levéltárat neki és az osztagának kellett oltania. Több Rákóczi kori dokumentum neki köszönheti a létezését.
A polgármester ezt követően az Olajág Otthonba ment, ahol az idén 95 esztendős Marosi Emília Franciskát köszöntötte személyesen. Emília élete is kalandos volt, kiskamaszként megszenvedte a holokausztot, nemcsak sárga csillagot kellett viselnie, de családjával együtt még a debreceni gettóba is bezárták. Szerencsére római katolikus édesanyja még időben ki tudta szabadítani őket, így megúszták a deportálást. Az ötvenes években nemcsak a műszövést, hanem a motorkerékpár-szerelést is kitanulta, mindkét szakmáját hivatásszerűen űzte, ám később orosz nyomásra egyetemre jelentkezett, s bár elsősorban a vegyészet iránt érdeklődött, egy sokkal férfiasabb szakmát, a geofizikát kellett elsajátítania.
Erre azért volt szükség, mert az oroszok mindenhol olajat kerestek. Így számos próbafúrást végeztek az országban, ám Lenti kivételével leginkább csak termálvizeket találtak.
Emília ott volt a zalakarosi, hajdúszoboszlói és egerszalóki termálvíz felfedezésénél is. A 95 esztendős hölgyet a háborús traumák miatt 1980-ban leszázalékolták, azóta nyugdíjasként él. Két házasságából egy lánygyermeke, majd két unokája és egy dédunokája született. 2011 óta lakik a zuglói Olajág Otthonban, de ma már egészségi állapota miatt nem szokta elhagyni a szobáját.
